Lapok Pápa Történetéből, 2018 (1-6. szám)
2018 / 1. szám - Molnár Lajos: Petőfi Sándor 175 éve költővé éretten távozott a pápai kollégiumból
fentebb is idéztem, belőlük jól kirajzolódik az, hogy miként segítették öt személy szerint, s miként segítették elő - Pápán tanárai és tanulótársai, összességében a vele kapcsolatba kerülő pápai környezet - a benne kétségtelenül meglévő költői tehetség felszínre hozatalát, aktivizálását. Selmecen a V. osztályban félévkor megbuktatott Petrovicsot, a különbözeti vizsgáin pápai tanárai átengedték, s mint Orlay írta, kivált matézisből nem túlságosan remekelt. Aztán Tarczy Lajos a főiskola természettudományi tanára tanítványt szerzett Petőfinek. Középszerű tanuló volt (Orlay szerint), de a kollégium könyvtárát bújta. Az érkezésétől részese lehetett Tarczy professzor által alapított és tanárelnökölt Képzőtársaság alkotó munkájának. Az önképzőkörnek tekintélyes hallgatói voltak, ahol Petőfi tevékenységéről jó pajtása, Kolmár József így tudósít: „...alig melegedett meg köztünk, már az első hegedűt akarta játszani múzsatársulatunkban.”21 S a Képzőtársaság 1841. november 10-i ülésén mindhárom munkája (Tűnődés, Zsarnok, Eskü címűek) ítéltettek sorrendben: a kiigazítás, a dramatizálás, a póriasság letisztítása után az érdemkönyvbe méltónak. Bírálója Dömjén Ferenc senior volt, a képzőtársaság titkára, akivel a költő kissé ellenszenves viszonyba került, végül csak a Tűnődés c. munkát volt hajlandó kijavítani, és csak ezt másolhatta be az érdemkönyvbe. Aztán forrásunk szerint az 1842. február 2-i ülésen a költő újabb művét bírálták, de eredménye ismeretlen. A későbbi üléseken a Kuruttyó, a Hattyúdal, a Jolanta c. művek bírálatát sem fogadta el, így azok sajnos elvesztek az utókor számára.22 21 Fekete Bp.2011.411 jelzet 22 A Képzőtársaság Érdemkönyvében 1841/42 tanévben Petrovics Sándor által bejegyzett írásmunkák: Tűnődés (104-105 oldal), Hazatérés (158 oldal), Pórnak esti dala (159-160 oldal), Elégia a pataknál (161-162 oldal), Elégia a város fölött (162- 165 oldal), Tolvaj huszár (174-175 oldal), Székfoglaló beszéd (176-178 oldal), Szín és való (188-191 oldal), Lehel (192-194 oldal), Vándordalok (195-196 oldal), Ideál (196-199 oldal) Petőfi nagyon is aktív közreműködője volt a Képzőtársaságnak, álljon itt egy rövid kivonat a társaság üléseinek jegyzőkönyvéből: „XXXV. Ülés. Tavaszutó (máj.) 29. - 3. pont. Időközben a bíráló tagok száma hárommal megkevesedvén, a következő tagok választattak bírálókul: Gaal Péter, Jókay Móric, Petrovics Sándor. XXXVI. Ülés. Nyárelő (jún.) 1. - 3. pont Munkák adattak bírálatra: Pap Dénesé Petrovics Sándornak etc. — 5. pont Petrovics szavalásra jelentette magát. XXXVII. Ülés. Nyárelő 5.-1. pont. Munkát olvastak fel: Petőfi Sándor Jolánta c. balladát és a Tolvaj huszárok c. románcot, bírálta Tóth István. Az első javítás végett visszaadatott, a másik érdemkönyvbe íratni határoztatott. ”23 * Hatással volt Petőfire Tarczy professzor drámaelméleti könyve és tanítása, miszerint az az igaz költő, aki „a valóság világának számtalan alakjait figyelmes hallgatás, a látás által magába benyomja”. Tapasztalható, a költő ízlésváltozása összhangban állt a professzor nézeteivel, ugyanakkor a képző társaság Demj én-féle hangadóinak szalonleírás felfogását elvetette. Petőfi próbálkozott a műveinek az olvasók felé terjesztésével. A Tarczy szerkesztette Népbarát című kalendárium közölte két népdalát, de névtelenül. Orlaytól tudható, hogy pesti szerkesztőknek küldött verseket. A Regélő Pesti Divatlap válaszra sem méltatta. A kudarc nem keserítette el, sőt, növelte becsvágyát. Az 1842. május 5. keltű leveléhez csatolt verseivel kereste meg a nagy tekintélyű költő és lapszerkesztő Bajza Józsefet. Bajza gyors döntést hozott, a pesti Athenaeum következő számában, május 22-én megjelent „A borozó” című verse. „Petrovics Sándor tanuló” ezennel költővé avattatott. Bár Bajza nem fizetett, mert akkori felfogás szerint egy kezdőnek örülni kellett, hogy nyomtatásban látja a nevét. A „baka” versének megjelenését a Ferenci Zoltán „Petőfi-Múzeum" 1892.1. szám, közzétéve Hatvány I. 381. oldal 1136
