Lapok Pápa Történetéből, 2015
2015 / 1-2. szám - Molnár János: Emlékezés a Pápai Állami Tanítóképző néhány tanárára
Petőfi Gimn. zenekarát. Hamvai a marcaltői temetőben nyugszanak. Fő művei: Békefi Aladár Gábor : Ave Maria : szólóének és orgonakíséret. Heinbronn : [s. n.], 1944. Békefi Aladár Gábor: Dózsa-ének gyermekkarra és zongorára. Békefi Aladár Gábor : Búcsú Kemenesaljától : kánon, háromszólamú coda Berzsenyi Dániel versére Irodalom: ÁTI évkönyvei 1943-44-1946—47-ig és 1948-1949. iskolai évről F.: Némethné Békefi Zsuzsa gimnáziumi tanár írásbeli közlése, 1995. Pápai pedagógus Lexikon, főszerk. Tungli Gyula. Pápa : Művelődéstörténeti Társaság, 1997. p. 19-20. Békefi Aladár Gábor Azok közé az értékes emberek közé tartozik, akik falusi néptanítóként kezdték pályafutásukat. Olyan tapasztalatra tett szert, amelyet csak szakkönyvekből nem lehet megismerni, csupán a napi élet során kell összegyűjteni. Ezekből próbált nekünk - a lehetőségei határán belül - valahányat átadni. Megjelenésén látszott, hogy az anyagi javakat nem túlzottan szerezte meg. Őt ismerve mondhatom, hogy valószínűleg nem is törekedett erre túlságosan. Szerény ruházatot hordott, de a tanáraink többségéhez hasonlóan öltönyben, nyakkendőt viselve jelent meg naponta. Ritkán fehér köpenyt vett magára. Első látásra szerény ember benyomását keltette. Mégis egész lényéből derű sugárzott. A tanítványaival mindig kedves, barátságos, udvarias volt. Egész lényéből humanizmus sugárzott. Nem emlékszem, hogy egyetlen egyszer is rosszkedvüség, ingerültség látszott rajta, vagy sorsa iránti elégedetlenségnek adott volna hangot. Rendkívül sokat dolgozott. Éneket és zenét tanított, az iskolai kórust vezette. A hét néhány délutánján a kollégiumban nevelőtanári beosztást kapott. Vezette a Perutz Gyár énekkarát. A városi pedagógus zenekarban - ahogy a szükség kívánta - többféle vonós hangszeren játszott. Hihetetlenül nagy munkabírással rendelkezett. Sohasem panaszkodott fáradtságról. Nekünk a 3. és 4. osztályban éneket tanított. Ebből a tantárgyból az első két év volt tanári szempontból nehéz. Hiszen az osztály többsége - magamat is ide számítva - minimális felkészültséggel került Pápára. Szerencsénkre a kezdő két év során Harsányi Sándorné hozzáértő munkája nyomán sokat tanultunk. A szolmizálás alapismereteit tőle kaptuk meg. Ezután „csupán” erre kellett építeni, amely azonban nem volt jelentéktelen feladat. Békefi tanár űr az elődjéhez képest kevéssé dinamikus személyiség volt, de nagyon értékes és eredményes munkát végzett velünk is. Igényes volt. Tisztán, szépen kellett énekelnünk. A hibát türelmesen javította, gyakoroltatott. Az ismétlés sokféle változatát ismerte és alkalmazta. Egy-egy rövid dallamra, szolmizációs gyakorlatra szinte mindig tudott valamiféle szöveget kitalálni, ehhez történetet, mesét mondani. Mindezt csak azért, hogy ezzel ráhangoljon bennünket a dallamra, a mese megfogjon bennünket Ezek a történetek az órák kellemes hangulatához járultak hozzá. Sokat segített - már a korábbi években is - Kodály 333 olvasógyakorlatának a használata. Ez nagymértékben hozzájárult szolmizációs tudásunk elmélyítéséhez. Esténként sokat gyakoroltunk valamelyik zeneteremben vagy az osztálytermünkben. Székely János osztálytársunk vezette a gyakorlást. Ezt ő önként vállalta. Úgy emlékszem, hogy az iskola végzőseként olyan szintre jutottunk, hogy általános és középiskolás énekkönyv gyakorlatai közül bármelyiket első látásra szolmizálni tudtuk. Ez énektanárainkat egyértelműen dicséri. 20 évvel később Pé1007
