Lapok Pápa Történetéből, 2015

2015 / 1-2. szám - Molnár János: Emlékezés a Pápai Állami Tanítóképző néhány tanárára

volna, ha ezt az iskola rendje megengedte volna. Ennek ellenére elismerésként értéke­lem, hogy kemény tanulásra szoktatott bennünket. Valószínűleg az ő tárgyaiból tudtunk jelentős mennyiségű ismeretet. Talán a legtöbbet. Ez mindenképpen dicsé­retet érdemel. Az utolsó két évünkben a kollégium igazgatója lett Barcsay tanár úr. Nem kel­lett nagy fantázia hozzá, hogy tudjuk, mi­lyen nagyfokú rend, szervezettség lesz az ő idejében. Ismertette a kollégium általános rendjét, napirendjét. Megjelölte a tanulók közül az általa választott felelősöket, a feladataikat. Elmondta, hogy egyes fegye­lemsértésért mennyi büntetőpont jár. Hajói emlékszem 13 pont után kénytelen meg­válni a fegyelmezetlen tanulótól - hozta a tudomásunkra. Tudtuk, hogy mit jelent a tanár úr adott szava. Arra mindenki nagyon vigyázott, hogy ne kapjon a kizáráshoz elegendő pontot. Egyébként a többségünk olyan szegény családból érkezett, hogy albérlet fizetésére a családja nem vállal­kozhatott. Ez is fegyelmező eszköz volt. Naponta hat órakor ébresztő - talán va­sárnap volt hét órakor három perc múlva sorakozó a folyosón reggeli tornára. Ha ekkor még többen voltak a hálószobában, akkor a felelősnek azt a tanulót kellett fel­írni, aki legutoljára ment ki a folyosóra. A rossz pontot ő kapta. A reggeli tisztálkodás után még volt egy rövid tanulási idő. Délután 154:i-kor mindenki a tanulószo­bában a helyén ült és készült a tanulásra. Tíz perces szünetekkel megszakítva há­romórás tanulási időszak következett. Ek­kor teljes csendnek kellett lenni. A felelős­nek fel kellett írni azt a tanulót, aki ez ellen vét, természetesen a későn jövőt is - ilyen alig akadt. A tanteremben felügyelő tanárra nem volt szükség. Vacsora után közösségi foglalkozás: a felelősök beszámolója mun­kájukról, a tapasztalatukról, az újságban található fontosabb cikkek ismertetése (ez minden valószínűség szerint felsőbb szer­vek előírása lehetett), a kollégiumban tör­tént fontosabb eseményről beszámoló, mo­ziban, színházban látott előadás ismertetése stb., azután takarodó. Egyszer én is kaptam rossz pontot. Szo­bafelelősként reggel nem vettem észre, hogy valaki a tilalom ellenére a papucsát az ágy alatt hagyta. Ezek után lehasalva elle­nőriztem a szoba állapotát. Az igazgató úr kiszámíthatatlan időben végzett ellenőrzést. Volt, hogy naponta benézett a szilencium alatt a tanterembe. Máskor hosszú napokon keresztül délután szinte nem is láttuk. Némelykor csak a tanterem ajtajáig jött megfigyelni, hogy csönd van-e. Ha nincs, a felügyelő felírta-e a zajt okozót. Egyszer, szeptemberben a kimenő alatt néhányan összeálltunk, elmentünk a piacra és dinnyét vettünk. Ott fogyasztottuk el jóízűen. Aztán siettünk vissza. Nekünk nem volt óránk. Hiába siettünk, mégis el­késtünk. A folyosón legnagyobb örömünk­re az igazgató úrral találkoztunk. Kérdésére elmondtuk, mi történt. Meglepetésünkre megértett bennünket, nem kaptunk rossz pontot. Azt azonban tudtuk, hogy ilyen eset büntetlenül nem ismétlődhet meg. Nagyon jó szívvel gondolok Barcsay ta­nár úrra. Szükség volt a szigorára. Becsül­tem igazságosságáért. Békefi Aladár Gábor (Románd, 191 1 - Szom­bathely, 1986): ének-zene szakos tanítóképző intézeti tanár. Tanulmányait a pápai tanítókép­zőben, és a budapesti Zeneakadémián végezte. 1933-ban Pápán tanítói, 1948-ban Budapesten középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1933— 39-ig Marcalion, 1939-44-ig Felsőörsön, 1946- 51-ig a pápai Zalka Máté Általános Iskolában, 1956—58-ig az Állami Tanítóképző Intézetben, 1958- 59-ben a Türr István Gimnáziumban, 1959— 86-ig a Szombathelyi Tanárképző Főis­kolán tanított. Pápán és Szombathelyen is te­vékenyen részt vett a város zenei életében. Pápán 1945-48 között egy ideig ő vezette a pápai Perutz Gyár énekkarát, 1957-5 8-ig a 1006

Next

/
Oldalképek
Tartalom