Lapok Pápa Történetéből, 2015
2015 / 1-2. szám - Molnár János: Emlékezés a Pápai Állami Tanítóképző néhány tanárára
paródiája. Az osztályfőnökük - Fraknói tanár úr - kívánságára történt. így volt ez rendjén. Érdekes egyéniség volt. Ma már nem tudok lelkiismeret furdalás nélkül rá emlékezni. Szégyellem az akkori fegyelmezetlenségeimet. Ritkán járok Pápára. Az egyik ilyen ritka alkalommal, megtudakoltam Galló tanár úr sírhelyét. Lelkiismerettől meghatottan tettem a sírjára a hála virágját. Imádkoztam a lelki üdvéért, és az ellene elkövetett bűneim bocsánatáért. Hiszem, hogy a tanár úr odaátról hallja és megérti imám. Bízom benne, hogy megbocsájtja ifjúkori vétkeimet, amelyet ellene elkövettem. Hollósy Tibor (Budapest, 1916. június 2. - Szombathely, 1998. augusztus 17.) Anyja neve: Nemes H. Anna. Diplomái: Szegeden a Tanárképző Főiskolán magyar-történelemének szakos általános iskolai oklevelet szerzett, majd 1947-ben ugyanitt az egyetemen filozófia-pedagógia szakon végzett. Munkahelyei: 1940—44 Szojva polgári iskolai tanár, 1944 Baján az Iparos Tanonciskolában tanár, 1945-1947 Pécsváradon polgári iskolai tanár, 1948-1958 a Pápai Állami Tanítóképző tanára. Ezen iskola megszüntetése után Szombathelyre került a Felsőfokú Tanítóképző Intézet tanáraként. Itt dolgozott 1978-ig. Logikát tanított és iskolai gyakorlati foglalkozásokat vezetett. Különös figyelmet fordított a Gyakorló Általános Iskola nevelőtestületének kialakítására, a tanítójelöltek gyakorlati képzése színvonalának és hatékonyságának emelésére. A Tudományos Tanács munkáján keresztül a kutatómunka megszervezésében és ennek eredményes fejlesztésében jelentős szerepet vállalt. 1978. július 1-től a munkavégzés alól felmentették. 1978. december 31-től nyugállományba vonult. (A fenti adatokat a Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Könyvtárból Simonná Hitaller Rita könyvtárostól kaptam.) Hollósy Tibor Magas, egyenes testtartásit ember volt. Fekete haját - amelybe itt-ott már őszülő hajszál is vegyült - hátrafésülte. Mindig öltönyben, nyakkendőt viselve jött az iskolába óráira. Megjelenése elegáns, jó értelemben vett úriember benyomását keltette. Mélyen ülő, sötét szeme, mindig komoly arca tekintélyt parancsolóan sugárzott az emberre. Egész megjelenésében müveit, akkor kimondani sem szabadott, példaadó értelmiségi személyiség sugárzott belőle. Alkatán, megjelenésén látszott a fiatalkori sportolás nyoma. Sportrendezvényeken rendszeresen találkoztunk vele. Néha beállt közénk futballozni. Mozgásán, labdakezelésén látszott, hogy korábban is játszott így. Egyszer azonban játék közben megrándult a gerince. Hosszabb ideig fájdalmai voltak, meggörnyedve járt. Ezután már nem láttam futballozni. Rendszeresen teniszezett tanártársaival. Közöttük a jól játszók közé tartozott. Lélektant, logikát, pedagógiai tárgyakat tanított. Nekünk lélektant, és hajói emlékszem, neveléstörténetet tanított. Talán egy csoport tanítási gyakorlatát is vezette. Óráin a tanulók magas fokú fegyelmezettsége természetes jelenség volt. Senkinek sem jutott eszébe a legkisebb fegyelmezetlenség sem. A tanítási anyag közlésében látszott rendkívüli felkészültsége, nagy tudása. A tanítás során tiszteletet parancsoló logikus gondolkodása uralkodott. Világos, érthető magyarázataival megkönnyítette az ismeretanyag tanulását. A tankönyv anyagától sokszor elrugaszkodott magyarázata világossá tették számunkra a müveit, a saját szakterületén kiválóan felkészült tanárt. Természetesen ő is tudta, hogy nem átlagosan müveit egyéniség. Egyszer elmondta, hogy a táblát tele tudná írni azokkal a tu1017
