Lapok Pápa Történetéből, 2015
2015 / 1-2. szám - Molnár János: Emlékezés a Pápai Állami Tanítóképző néhány tanárára
dományokkal, tantárgyakkal, amelyekre neki képesítése illetve kellő felkészültsége van. Ezeket ő nyugodtan taníthatná. Hamar észrevette a logikusan gondolkodó tanítványait. Becsülte őket. Nem egyszer bemutató feleltetést tartott velük. Megmutatta, hogyan kell észrevenni az összefüggéseket, a folyamatok lényegét kiemelni. Nagy megtiszteltetést jelentett ilyen kiemelt tanulónak lenni. Az osztályunkban is volt. Nem feltétlenül a legjobb tanulmányi eredményt elért diákok tartoztak ebbe a kategóriába. Az órákon való feleltetésre nem fordított nagy gondot. Néha több tanóra is eltelt feleltetés nélkül. Persze, mi ezt nem bántuk. Mégis minden órára komolyan készültünk. Egyrészt, mert nem tudtuk, hogy lesz-e feleltetés. Ha lesz, melyikünkre kerül sor. Ha valakiről kiderült, hogy gyengén készült, ráadásul próbált mellébeszélni, fölösleges dolgokat mondani, arra szomorú szerep várt. Ezt a tanár úr nem tudta méltányolni. Olyan kérdéseket tett fel és kissé gúnyos megjegyzéseket mondott, amit az illető sohasem tudott elfelejteni. Egyébként minden negyedév végén vizsgáznunk kellett az addig tanultakról. (Akkor még negyedévenként volt ajegyek zárása.) Nem a tanórákon vizsgáztunk, hanem a tanár úr tudomásunkra hozta, hogy melyik délután, melyik órában és melyik teremben várja a felelőket. Nekünk kellett jelentkezni. O nem osztott be senkit. A vizsgáztatás úgy folyt, mintha felsőoktatási intézmény tanulói lennénk. Megkaptuk a témát, felkészültünk, és feleltünk. Senki nem maradt ki a jelentkezésből, mert tudtuk, hogy ez bukást jelentett volna. A vizsgán kapott eredmény döntően meghatározta az adott negyedévvégi érdemjegyet. A tanórán kapott jegy kisebb értékű volt. Nem átlagot számított a tanár úr. Ezzel a módszerrel előkészítette a főiskolai tanulást. A kollégiumban nevelőtanári állást is kapott. Nyugodtan lehetett tőle segítséget kérni bármelyik tananyaggal kapcsolatban. Szívesen segített. A mi osztályunkkal nagyon szép és fontos munkát kezdett el. Látta, hogy egyes tantárgyak tananyagát eltérő időpontban tanuljuk. Vagyis más korszakot tanulunk egy adott osztályban történelemből, irodalomból, fizikából stb. Nem is tudtunk átfogó képet alkotni egy- egy korszakról. Ezért ő délutánonként előadást, magyarázatot tartott egy-egy fontosabb történelmi korról. Elkezdte István király, az Árpád-házi királyok, később a reneszánsz kort... felvázolni a fontosabb hazai és európai eseményeket, a magyar irodalom jelesebb alkotóit és a müveik jellemzőit, az uralkodó eszmék sajátosságait, hatását a hazai szellemiségre, a művészetek, a különféle találmányok ismertetését. Ezek fontos jellemzőit táblai vázlaton is rögzítette. Szóval egy-egy korról átfogó képet adott számunkra. Nem tudom, miért, de nem fejezte be ezt a munkát. Mégis hallatlanul fontosak voltak ezek a foglalkozások. Egy-egy kor lényeges jellemzőire irányította a figyelmünket. Pótolta a tantervek ez irányú hiányosságait. Nagyon sokat tett ezzel a műveltségünk fejlesztése terén. Müveit tanáraink közül az elsők közé tartozott. E téren példaképünknek tekintem. Nagyon fontosnak tartom a segítőkészségét. A tanított tantárgyaiból alapos ismeretet kaptunk. A legértékesebb tanáraink egyikének tartom. KIADJA A PÁPAI JÓKAI MÓR VÁROSI KÖNYVTÁR Felelős kiadó: dr. Hermann István igazgató Tipográfia: Máticsné P. Enikő 1018 Pápa, 2015. HU ISSN 1216-5581 HU ISSN 1216-2027
