Lapok Pápa Történetéből, 2013
2013 / 1. szám - Huszár János: A pápai repülőtér rövid története
Közben 1939 januárjában a Celli úton levő laktanyából a huszárosztályt elvezényelték Munkácsra. Helyettük egy légvédelmi egység érkezett traktorokkal vontatott gépágyúkkal, őket nyáron egy katonai szolgálatra alkalmatlan, katonaköteles fiatalokból álló munkaszolgálatos zászlóalj váltotta fel, akik néhány hetes kiképzésben részesültek. Nyár végén ők is távoztak a városból, így az egykori huszárlaktanya épületei megürültek. 1939 végén meglepetés érte a város lakóit. December 6-án, a kormányzó névnapján, a Fő téri ünnepségen a repülőosztály katonáin kívül tölgyfalevéllel díszített acélsisakban megjelent egy rendkívül fegyelmezett gyalogos század. Később kiderült róluk, hogy ők a magyar hadsereg első ejtőernyős katonái, akik megkapták az egykori huszárlaktanya épületeit, a hozzájuk tartozó szállítórepülőszázad pedig kikerült a repülőtérre a bombázóegység mellé. Idők folyamán kiderült az is, hogy az ejtőernyősökhöz csak katonai alakulattól lehet jelentkezni alapos orvosi vizsga után. Miután egy csoport ugrókiképzése megtörtént, újabb jelentkezőket fogadtak. A parancsnok, vitéz Bertalan Árpád őrnagy rettenthetetlen katona, az első világháború többszörösen kitüntetett hőse és rendkívül humánus ember volt, akit rajongásig szerettek beosztottai. Azzal az ejtőernyővel, mellyel halálos baleset történt, a parancsnok mindenkor ugrott, így bizonyítva, hogy a szerencsétlenség emberi mulasztásból történt. így az alakulat történetében mindössze két tucat volt az ugrásból származó halálos balesetek száma, mikor a második világháború idején ebben az alakulatban a hősi halottak száma elérte az ezer főt. Miután a létszám egyre gyarapodott, rövidesen a repülőtér sem bírta a megterhelést, így a bombázóosztályt 1940 nyarán elhelyezték Kecskemétre. Ezzel a repülőtér teljes egészében az ejtőernyős alakulat birtokába került. Erre szükség is volt, miután a Szállító Repülő Század új, nagy gépekkel gyarapodott, előbb Savoiákkal, majd G-12-es Fiat gyártmányú szállítógépekkel. Ezekből egyszerre négyszer annyi ejtőernyős ugorhatott, mint a régi Capronikból. Közben az ejtőernyősök száma állandóan gyarapodott, így 1940 augusztusában három századdal megalakulhatott az ejtőernyős zászlóalj, melyet ekkor a légierő kötelékébe soroltak. Itt egyre színvonalasabb lett a testi nevelés, a fizikai felkészítés a nagy megterhelést jelentő ugrásokra. Ezt bizonyítja, hogy ez a zászlóalj egyedül több sportjelvényt szerzett a honvédségen belül szervezett versenyeken, mint bármelyik hadosztály. Egyre erőteljesebbé vált a harcászati kiképzés is, sok alkalommal vettek részt az ejtőernyős katonák lőkiképzésen nemcsak az acsádi elemi lőtéren, hanem a Nagytevel mellett található harcászati lőtéren is. 1941-ben a Bácska visszafoglalása alkalmával a magyar hadvezetőség négy nagy szállítógéppel és száz ejtőernyőssel deszant hadműveletet tervezett, felszálláskor azonban a vezérgép lezuhant és kigyulladt. A légikatasztrófában a parancsnokkal együtt 16 ejtőernyős katona és a gép négyfőnyi személyzete vált a tűz áldozatává. A tervet ennek ellenére három géppel, Kiss Zoltán főhadnagy vezetésével végrehajtották. A fejlődés az új parancsnok, egy első világháborús hős, vitéz Szügyi Zoltán ezredes vezetésével tovább tartott, megalakult a zászlóaljtörzs, a híradó-, a nehézfegyver század, a géppuskás- és az árkász század, országosan létrehozták az ejtőernyős leventeszakaszokat, melyek a Rákoson felépített ugrótorony segítségével biztosították az alakulat számára az előképzést, így az utánpótlás felnevelését is. Ugyanekkor a zászlóalj felvette az első parancsnok, vitéz Bertalan Árpád nevét, a Perutz Textilgyár pedig zászlót adományozott az alakulatnak, melyet 1942-ben a kormányzóhelyettes, vitéz Horthy István avatott fel. Harci bevetésre sokáig nem került a zászlóalj, de harci tapasztalatok szerzésére tisztek és tiszthelyettesek egy-egy csoportja kikerült a frontra 1942-ben és 1943-ban. Közülük többen megsebesültek, sőt egyesek el is estek. Ilyen kiküldetésben, saját kérésére vitéz Szügyi Zoltán ezredes is részt vett. Őt a doni áttörés is a fronton érte. Hősiességéért a viszszavonulás során magas kitüntetésben részesült. Ez nagyban növelte tekintélyét. A német hadvezetőség, értesülve a pápai ejtőernyős-alakulat harckészségéről, előbb az atlanti fal védelmére, majd Tito partizánjai ellen akarta a zászlóaljat bevetni. A magyar vezérkar illetékesei, hivatkozva az ország határait fenyegető szovjet veszélyre, mindkét 915
