Lapok Pápa Történetéből, 2013
2013 / 1. szám - Huszár János: A pápai repülőtér rövid története
kérést elutasították, s az egész egységet Kárpátaljára vezényelték. Itt a hadvezetőség utasítására több merész vállalkozást hajtottak végre, melyeknek a célja a magyar honvédség kiváló harci moráljának a bizonyítása volt. Ezek közül a legnagyobb vállalkozás a Mizunka völgyében, a Kárpátok előterében történt, ahol két századdal egy pihenő szovjet ezredet vertek szét az ejtőernyősök. Ezután Kárpátalja védelmében vettek részt. Itt a megerősített zászlóalj komoly veszteségeket szenvedett. Ezekben a napokban csak a munkácsi hadikórházakban 420 sebesült ejtőernyőst ápoltak. Október közepén az alakulatot váratlanul Budapestre rendelték. Meg nem erősített hírek szerint, a Horthy-kiáltvány közzététele után a háborúból való kilépés biztosítása és a Vámegyed védelme lett volna a feladatuk. Sajnos elkéstek. Mire három szerelvényük a fővárosba ért, ott már a németek által felfegyverzett nyilasok voltak az urak. Az alakulatot ekkor egy budai laktanyába irányították, majd rövidesen a Kecskemét felől viharos gyorsasággal előrenyomuló szovjet csapatok feltartóztatására Soroksárra és Dunaharasztira irányították. Az itt kiépített állásaikban, napokig tartó gyilkos küzdelem után felőrölték a számos páncélossal támadó szovjet hadoszlopok erőit. Innen Isaszegre kerültek, ahol hetekig sikerült megállítaniuk a támadó szovjet és román alakulatokat. A teljesen leharcolt egységet ekkor Lajtos Árpád vezérkari tiszt mentette ki innen, s autóbuszokkal Pápára szállíttatta. Közben október első napjaiban Pápára bevonultak az 1923-ban született ejtőernyős leventék és velük jelentős számú önként jelentkező fiatal. Belőlük kialakították a második zászlóaljat, mely nem egészen két hónapi kiképzés után Csepelre, Fótra majd Letkésre került bevetésre. Ok voltak az utolsók, akik Pápán november 1-jén Fiat G-12-es szállítógépből ugrást hajtottak végre. Ennek egy 17 éves önként jelentkező fiatal áldozatául is esett. A második zászlóalj megalakulásával az alakulat ezreddé lett, s beosztást nyert az akkor létrehozott Szent László hadosztályba, melynek a parancsnoka a vezérőrnaggyá előléptetett vitéz Szügyi Zoltán lett. A második zászlóalj kiképzésénél nagy nehézséget okozott, hogy szeptemberben a 175 főből álló kiképző keretet felsőbb parancsra repülőgéppel Nagyváradra szállították, ahol egy időre feltartóztatták a városra támadó szovjet páncélosokat és román gyalogezredeket. Innen visszavonulva, Tiszafürednél hídfőállást foglalva napokig megállították az ellenség előrenyomulását. Közülük november második felében mindössze 45 fő került vissza Pápára a második zászlóaljhoz. Miután 1944 novemberében teljesen megszűntek az ejtőernyősök számára a szoktató repülések és ejtőernyős ugrások, az ejtőernyős szállító repülőszázad a vaszari kitérő repülőtérre áttelepülve általános szállító feladatokat hajtott végre. Később, mikor Budapestet a szovjet csapatok bekerítették, a fővárosba hajtottak végre szállításokat. Míg az ostromgyűrű nem volt elég szoros, addig a lóversenypályára leszállva súlyos sebesülteket is hoztak a pápai hadikórházakba. Később már leszállás nélkül, teheremyővel ellátott csomagokat dobtak le a Vérmezőre a sötétség beállta után. A csomagok kidobását a repülőgépből gyakorlott ejtőernyős katonák végezték. Az ezred nagy értékű ejtőernyő-készletét, 2600 darabot januárban egy vonatszerelvénnyel nyugatra menekítették. A szállítmány vezetője, Szurgyi Mihály törzsőrmester a háború után az Egyesült Államokba kerülve a Ford Művek munkása lett. Fia, Szurgyi Árpád amerikai repülő ezredesként évekig szolgált mint katonai attasé Budapesten, az amerikai követségen. 1944 decemberében a Balatontól délre, Kéthely térségében találjuk az ejtőernyős ezred első zászlóalját, mely a falut visszafoglalva, a sorozatvetőkkel és lángszórókkal felszerelt szovjet alakulattal megküzdve egy hónapig tartotta itt a frontvonalat. Innen a Garam vonalára kerülve egyesültek a második zászlóalj maradványaival. 1945. január 6-án védővonalukat áttörve több száz szovjet páncélos Komárom vonaláig szorította vissza őket, miközben hatalmas veszteségeket szenvedtek. Itteni küzdelmüket komáromi páncélos csata néven emlegetik a hadtörténetírás művelői. A két zászlóalj maradványait a * hadvezetőség január 12-én kivonta a frontvonalból, s Pápán hadilétszámra feltölt916
