Lapok Pápa Történetéből, 2012

2012 / 6. szám - Weiling Gáborné: Emlékeim édesapám nagybátyjáról, a ferences szerzetes pap Markó Marcellről

28 éves korában jelentkezett barátnak felvételre P. Bendes Valérián tartományfő- nöknél. Először elutasította. Csak amikor végül is meggyőződött hivatása valódisá­gáról, teljesítette kérését. 1925. szeptember első napjaiban vonult be Andocson a Szűz Máriáról nevezett Ferences Rendtartomány noviciátusába. Itt öltötte magára szeptem­ber 14-én Szent Ferenc fiainak barna ruhá­ját. Horváth József, a reform és háború utáni nemzedék újoncmesterének kemény keze alá került. Ez, hogy valódi alkalmas­ságáról meggyőződjék, kemény próbáknak vetette alá a jó megjelenésű, világfinak tűnő novíciust. A harcedzett, viharvert Marcell csak mosolygott magában. „Ha kell, elbírok én még különbet is..., hisz többre vállalkoztam...!” Később Pápán, mint a bencések gimnáziumába járó foga- dalmas klerikusok magisztere és lelki aty­ja, maga is kemény kézzel vezette a gond­jára bízottakat - szerétéiből, irántuk. Teológiai tanulmányait - a felvidéki anyaházak elvesztése miatt - Nagykanizsán kezdte, a szombathelyi ferences teológia felépítése után szombathelyi, majd egy évre - mert társtalan volt évfolyamában - a Kapisztránus Rendtartomány gyöngyösi teológiáján folytatta. Tanárai az újabb fe­rences nemzedék legkiválóbb lektorai vol­tak: F. Molnár Arkangyal, Varga Teodorik, Süly Szaléz, Pichler Emil, Takács Ince. Nagykanizsán tanulmányai mellett megalapítja a rendi növendékek IFJÚSÁG című folyóiratát. Első számai gépelve, öt példányban jelentek meg. Tartalmas cikke­ire felfigyelt az egész rendtartomány. Gyöngyösön Magyar Umbria néven a kapisztránus teológusok lapját indította el. A példát követték az erdélyi rendtartomány teológusai is. 1927. szeptember 16-án teszi le ünnepé­lyes fogadalmait. 1928. június 17-én szen­telik áldozópappá. Tapolcán mutatja be első szentmiséjét. Első állomáshelye Pápa. Itt hitoktató a külvárosban és az inas­iskolában, mely hírhedt volt a tanoncok rakoncátlansága miatt. Réme a pedagógu­soknak. Neveletlenül, féktelen üvöltéssel fogadták, mikor első óráján megjelent. Türelemmel bevárta a zajongás elültét. Majd bemutatkozott, mint háborút, Szibé­riát megjárt katona. Mint végzett szabóse­géd szaktárs. Bemutatta levelét is. Aztán mesélni kezdett... Mesélt szeretettel, ér­dekfeszítően az óra végéig. Lenyűgözően. A hetyke fiúk ajkára fagyott a szó. Néma csendben, megilletődve hallgatták végig. Óra után hárman haza is kísérték. Majd egyre többen. Végül csapatosan. Kará­csonykor már ünnepséget rendezett velük. Az ünnepélyen megjelent a város egész vezetősége. A fiuk karácsonyi ajándékul mesterségük szerszámait vitték haza ma­gukkal. Boldoggá tette őket a tudat, hogy emberszámba vették, megbecsülték. Ezen­túl hűségesen eljártak a templomba; férfi­korukban, mint a város számottevő iparo­sai, mesterei, Marcell atya megbízható munkatársainak bizonyultak. Megbecsülték és megszerették, aki szerette őket. 1931-től 39-ig a bencés gimnáziumba járó kispapok magisztere. Közben, 1932- ben átveszi F. Buttykay Antal rendtársától a KEDDI POSTA hitbuzgalmi lap szer­kesztését és azt most már SZENT ANTAL néven virágoztatja fel. A gyermekek szá­mára SZENT ANTAL IFJÚSÁGI címmel indít lapot. 1936. évtől kezdve a pápai kolostor guardiánja is. Elöljárói tisztében józan, körültekintő, gyakorlati, gondos vezető. 1940-ben pompás stílusérzékkel, nagy költséggel restauráltatja a pápai zárdatemp­lomot. Művészien képezteti ki annak orató­riumát. 911 Ferencesek tejet isznak Pápán

Next

/
Oldalképek
Tartalom