Lapok Pápa Történetéből, 2012
2012 / 6. szám - Weiling Gáborné: Emlékeim édesapám nagybátyjáról, a ferences szerzetes pap Markó Marcellről
1942-ben a budapesti kolostor vikáriusa és rendtartományi kormánytanácsos - választás útján. 1945- ben, mint házfőnök az elsők között állítja helyre a világháborúban megrongált pesti ferenciek templomát és rendházát. Ez év nyarán a Káptalan őt választja meg tartományfőnök-helyettesnek. 1946- ban a római központ a Kapisztrán Szent Jánosról nevezett Rendtartomány visitator generálisává nevezi ki. 1948-ban Káptalanfüreden nagy tervek megvalósítására vállalkozik: templomot és lelkigyakorlatos házat akar építeni. Erre a célra alkalmas területet szerzett, bővizű kutat ásatott, biztosította a hegyoldalban a terjeszkedés lehetőségét. Kemény akaraterő, apostoli buzgóság, fáradságot nem ismerő szolgálatkészség hevítette. Káptalanfüredi tervei Az 1950-ben bekövetkezett események, a Rend működésének megszüntetése maguk alá temették a szép álmokat. Ekkor Badalik Bertalan veszprémi püspök a felsőörsi plébánia vezetésével bízta meg. Tíz éven át élvezte teljes mértékben főpásztora bizalmát. Látta el buzgó lelkiis- merettél plébánosi tisztét. 1960-ban agyvérzés érte, mely nyugállományba kényszerítette, balatonfüredi kis házában húzódott meg. Innen járogatott erre-arra kisegítőbe, amennyire ereje, meggyöngült egészsége engedte. Munkában, imádságban lelte nyugalmát. 1964. január 28-án Zalabéren helyettesített. Itt újabb, az előbbinél súlyosabb agyvérzés érte. Szinte a sír szélére sodorta. A zalaegerszegi kórházból szállították ez év március 10-én pannonhalmi Otthonunk Betegosztályára súlyos rokkantán. A haláltól erős szíve és betegápoló nővéreink lelkiismeretes ápolása megmentette. Csökkent járó és beszélőképessétór is visszanyerte. Misézni is tudott. De alapjában véve beteg maradt holta napjáig, kiszolgáltatva környezete áldozatkészségének és szeretetének. Az utolsó esztendőt már ágyban fekve töltötte. Sokat szenvedett, gyötrődött, de panasz nélkül, alázatos lelkülettel. Sokszor állt a halál közvetlen küszöbén, de újra és újra erőre kapott szívós szíve. Az utolsó hetekben már alig vett valami táplálékot magához. Csont és bőrre soványodott. Alig lehetett arcáról ráismerni. Hűséges és bizalmas barátja, Bögözy Vilmos atya őrködött ágyánál gyakran. Teljes öntudatnál fogadta az utolsó szentségeket, a pápai áldást. Isten szent akaratán teljesen megnyugodva várta az Úr elhívó szavát. A nagyhetet Jézussal szenvedte át. Végre húsvét napjának reggelén, 1971. április 11- én 6 óra 15 perckor az éjszakát ágyánál töltő Vilmos atya jelenlétében szállt el szép lelke az Örökbíró elé. Otthonunk betegosztályán, életének 76., szerzetesi hivatásának 48., áldozópapságának 43. évében. R. I. P.! Béke Poraira! KIADJA A PÁPAI JÓKAI MÓR VÁROSI KÖNYVTÁR Felelős kiadó: dr. Hermann István igazgató Tipográfia: Polgárné Németh Katalin 912 Pápa, 2012. HU ISSN 1216-2027 HU ISSN 1216-5581
