Lapok Pápa Történetéből, 2012
2012 / 2. szám - Huszár János: A Böröczky család és a pápai Böröczky vendéglő története
szobában. Böröczky Zoltán volt az üzletvezető, nagyapám és apám csinálták a beszerzést és a könyvelést. 1952 körül a sön- tést is be kellett csuknia. 1953-ban kapott néhány hónapra egy üzletvezetői állást a hévízi Béke étteremben, aztán végleg nyugállományba vonult. Itt kell megjegyezni, hogy ebben az időben az új földtulajdoni törvényekre hivatkozva államosították nagyapám Igal-pusztai kis mintagazdaságát is, amiben annyi öröme és munkája volt. Noha az új, kommunista rendszer szinte mindenből kifosztotta szüléimét is, nagy- szüleimet is, az egészségük és a jókedvük azért megmaradt. Jó baráti körük volt, akik gyakran meglátogatták szüléimét is, nagyapámat is. Otthoni meghitt beszélgetéseink alkalmával időnként felemlegették a régi idők nevezetes eseményeit. Nagyapám szívesen mesélt arról, hogy 1915-ben a Monarchia egyik hadihajóján teljesített szolgálatot az Adrián, és amikor az albániai Durazzo kikötőjében horgonyt vetettek néhány napra, Apponyi Albert akkori magyar külügyminiszter személyes látogatást tett a hajón, és többek között ővele is kezet fogott. Azt is elmesélte, hogy a Református Kollégium fennállásának 400 éves évfordulóján 1931-ben, amelyen Horthy Miklós kormányzó volt a díszvendég, ő volt megbízva a 800 fős díszebéd lebonyolításával. A sikeres munkáért Horthy kormányzó úr személyesen gratulált neki. Egész életemben, születésemtől nagyapám haláláig egy házban, egy háztartásban laktam és éltem vele, ugyanúgy része lett az életemnek, mint a szüleim és a nevelésemből is bőven kivette a részét. Gyakran felidézek egy emlékezetes epizódot: iskolai kirándulásra készültünk, este imádkoztam, hogy másnap jó idő legyen. Reggel szomorúan vettem észre, hogy zuhog az eső. Csalódottságomat látva nagyapám elmagyarázta, hogy amíg én este a jó időért imádkoztam, addig a környékbeli gazdaemberek ezrei imádkoztak azért, hogy essen az eső, hiszen hetek óta nem esett, pedig kell a földeknek, nőjön a gabona, abból van a kenyerünk. Elmagyarázta, hogy a többség érdekeit is figyelembe kell venni, abba kell beleilleszteni önös érdekeinket. A közösség érdeke a döntő. így nevelt rá a közösségi gondolkodásra. 1972-ben halt meg, 83 éves korában, egy dolgos, szorgalmas, eredményes élet után. Sírja a pápai Alsóvárosi temetőben van. Én magam, mint egyik legközelebbi rokona, mindig nagy tisztelettel és szeretettel gondolok vissza rá és örülök, hogy any- nyi évet tölthettem a közelében. 2010-ben a nagyapám emlékére létesítettem a Pápai Gazdasági Szakképző Iskolánál a Böröczky Géza-díjat, édesapám emlékére pedig a Pápai Református Kollégiumnál a Dr. Szőllősy Sándor-díjat egy- egy jó tanuló, etikus viselkedésű és hazafias gondolkodású diák megjutalmazására. A jelölt személyére a tantestület tesz javaslatot. A díj pénzjutalomból és könyvjutalomból áll, amelyet a nyertes az évzáró ünnepségen vehet át. Örömmel tapasztaltam, hogy az 1990-es rendszerváltás után végre újra lehetőség nyílt rá, hogy a pápai intézmények és a lakosság is kifejezze tiszteletét apám és nagyapám iránt, akik annyit tettek a városért. Nagyapám emlékére az önkormányzat hivatalossá tette a Böröczky domb elnevezést azon a téren, ahol a híres vendéglő állt. Biztos vagyok benne, hogy a Böröczky üzletház újbóli megnyitása Pápa belvárosában kedves színfoltja lenne a város életének. A gyermekkori élmények hatására az én életem is elég változatosan alakult. A Türrben szerzett érettségi után a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen (ma Corvinus Egyetem) szereztem diplomát 1966-ban. 1968-ban doktoráltam summa cum laude fokozattal. Fő állásaim mellett 1969-től több egyetemen és főiskolán tanítottam marketing szaktárgyat. 1973-ban az Esztergomi Műszaki Főiskola és a Nehézipari Továbbképző Központ összevonásakor főiskolai docensi kinevezést kaptam. Ez 1975-ig tartott, akkorra már több könyvem jelent meg, amelyek kötelező tankönyvek voltak a mérnöki és marketing fakultásokon Magyarország legtöbb egyetemén, valamint a Kárpát-medence más, 880
