Lapok Pápa Történetéből, 2012
2012 / 2. szám - Huszár János: A Böröczky család és a pápai Böröczky vendéglő története
magyar nyelvű egyetemein is, pl.: Szabadkán, Kolozsváron, Temesváron, Kassán. Közben 1970-ben kötelező katonai szolgálatra hívtak be, egy ejtőernyős századnál kaptam kiképzést Szolnokon. Eszembe jutottak az „úttörők”, a híres pápai ejtőernyősök nevei: Makray, Kövesdy, Kiss Zoltán. Angol nyelvtudásomnak köszönhetően 1974-ben egy ideig tagja voltam a Délvietnami Nemzetközi Békefenntartó Bizottság magyar tagozatának, ahol tartalékos tisztként főként angol-magyar tolmácsolási feladatokat kellett ellátnom. Hazatérve megnősültem, de házasságom nem tartott sokáig. 1981 januárjában kivándoroltam Ausztráliába, ott 25 évig éltem Melbourne, Adelaide és Canberra városokban. Először öt évig a magánszektorban dolgoztam, mint marketinges közgazdász, utána tíz évig az Ausztrál Külügyminisztérium Nemzetközi Fejlesztési Segély Hivatalában (Ausaid) és tíz évig a Gazdasági és Oktatási Minisztériumban. A felsőoktatásba is sikerült visszakerülnöm, a Canberrái Egyetem világgazdasági fejlesztési együttműködési kurzusain tartottam előadásokat a fejlődő országokból érkező hallgatóknak. Emellett másodfoglalkozásban az ausztrál rádió magyar nyelvű adásánál voltam műsorvezető-szerkesztő, Melboume-ben és Canberrában. 1984 óta magyar-ausztrál kettős állampolgár vagyok. 2005-ben nyugállományba vonultam, mint ausztrál állami alkalmazott, és visszaköltöztem Magyarországra. Kövesdyné Böröczky Sarolta: Emlékezés egy régi pápai vendéglőre Messze Ausztráliába sodort a háború vihara, de a szívem kedves szülővárosomban maradt. Gondolatban most is az ismerős régi utcákban járok. Különösen a Böröczky domb táján, hol fiatal éveimet éltem, s a Nátus diákja voltam, gondolom, már csak az idősebb korosztály emlékezik rá, hogy van ott egy sarki épület, mely egykor édesapám, Böröczky Géza venÖ 1889-ben született Adásztevelen, ahol apja, nemes Böröczky Sándor jómódú kisgazdának számított. Az elemi elvégzése után a pápai ipariskolába került, ahol hentes és szakács szakmát tanult. A gyakorlatot Pápán szerezte meg, majd 1910-ben Bécsbe ment, hogy a német nyelvet elsajátítsa. Ez sikerült is, ügyességéért megbecsülték, a Südbahnhofon mint fizetőpincér jól keresett. 1913-ban visszatért Pápára, ahol megvásárolta a Csáki utca sarkán levő Zöldfa vendéglőt. Meg is nősült. Felesége a szép rábapatonai Pethő Gizella hűséges házastársa, a vendéglőben pedig nélkülözhetetlen partnere lett. Az első világháborúban a Monarchia egyik hadihajóján szolgált. A malária és a háború utáni összeomlás erősen megviselte. Hazatérve igen nagy erőfeszítéssel próbálta vendéglőjét fellendíteni. Küzdelmes évek következtek. Tudta, hogy csak akkor lesz vendéglője vonzó, ha kellemes környezetet teremt vendégei számára. Éppen ezért 1926 táján nagy nehézségek árán bár, de új épületet teremtett a régi helyére. Böröczky Sarolta 1943-ban déglője volt. 881
