Lapok Pápa Történetéből, 2012
2012 / 2. szám - Huszár János: A Böröczky család és a pápai Böröczky vendéglő története
téranyagot apám készítette el, ő is örült nagyapám új szerzeményének. A háború vége után egy darabig hivatalos intézkedés miatt a vendéglőben orosz katonai étkezde működött. 1946 elején az étkezde kivonult a Böröczky vendéglőből, újra megindult a normális forgalom, a háború utáni hangulatban szinte minden este zsúfolásig volt vendégekkel. Erre a korszakra már én is emlékszem, négyéves körül voltam. Élveztem, hogy esténként szólt a zene, fővárosi művészek is, mint Tolnay Klári, Latabár Kálmán gyakran adtak színvonalas műsort. Decemberben nagy mikulási és karácsonyi program volt. Az új rendszerben apám is békésebb területek felé orientálódott a közigazgatás helyett, önként kérte nyugállományba helyezését alpolgármesteri beosztásából. Átmenetileg Böröczky nagyapám vendéglő- üzletház vállalkozásában lett pénzügyi vezető, nagyapám helyett ő készítette el a könyvelést, adminisztrációt, kimutatásokat, adófizetést, bérfizetést stb. Ez jelentős tehermentesítést jelentett nagyapámnak, aki akkor már 60. éve felé közeledett, és sok feladata támadt abból, hogy a Böröczky vendéglő ez időre már üzletházzá bővült, elvitelre is árultak élelmiszeripari termékeket, bort, rövid italt. Az alsó udvarban külön szolgáltatásokat lehetett kapni a vidékről jövő fogatosok részére, lópatkolást, zabot, szénát, állatorvosi segítséget. Reggel öttől éjfélig tele volt élettel a Böröczky vendéglő és üzletház. A vendéglői részt akkor már nyugodtan rábízta Zsilavecz Antal és Böröczky Zoltán üzletvezetőkre, akiknek abban ekkorra már nagy gyakorlata volt. Zoltán a nagyapám vendéglőjében tanulta ki a vendéglátós mesterséget, kitűnő szakember lett. Az öröm azonban nem tartott sokáig. 1949 októberében Böröczky nagyapám kapott egy felszólítást a városházától, hogy vendéglőjét és annak minden lakrészét - saját lakását is - „önként” ajánlja fel a Vörös Hadseregnek étkezde számára. Negyvennyolc órát adtak a teljes kiköltözésre. Családunk barátaitól kellett kölcsönkérni platós kocsit, hogy az adott határidőre a bútorokat, berendezést el tudják vinni. Új lakhelyül a szüleim Jókai utcai házát jelölték meg számára. Nagyapám egész élete munkája eredményét vették el egyetlen tollvonással, egy teljesen igazságtalan intézkedéssel, hiszen sem a vendéglő, sem a lakrész nem rejtett magában „kapitalista veszélyt”. Ez csak tetézte családi tragédiáját: 1944-ben néhány hónapon belül elveszítette feleségét betegség következtében, és 30 éves fiát, dr. Böröczky Sándor jogtanácsost, aki hősi halát halt a háború utolsó hónapjaiban. Pest közelében saját csapatai jelzés nélküli aknájára lépett, súlyos sérüléssel hozták haza Pápára, az életét már nem tudták megmenteni. Kisebbik lánya követte férjét, Kövesdy főhadnagyot az emigrációba, Ausztrália lett új otthonuk. Nagyapám 1949-ben a Böröczky domb másik oldalán kapott egy kis borkimérési lehetőséget, akkori nevén söntést, ott folytatták, amit lehetett egy 20 négyzetméteres 879
