Lapok Pápa Történetéből, 2012
2012 / 1. szám - Dr. Szalóky Pál: Emlékeim a második világháborúból
A Dunántúlnak, Pannónia földjének, szellemének, hagyományainak szeretete apánk révén öröklődött az utódokra is. A testvérrokonság leszármazottai közül többen is itt alapítottak családot, szeretik ezt a nekünk kedves ősi földet! Számomra is ünnepnek számítanak azok a napok, amikor ezen a tájon időzhetek. *** Kisiskolás voltam, amikor tanítónk katonai behívót kapott és bevonult katonának. Kérdésemre, hová ment a tanító úr, apámtól azt a választ kaptam, hogy Erdély visszacsatolása kapcsán kialakult hadi helyzet miatt vonult be. Ekkor találkoztam először ezekkel az előttem addig ismeretlen fogalmakat fedő szavakkal: „behívó”, „bevonult”, „hadi helyzet”. Tanítónk pár hónap múlva hazajött, röviden mesélt katonaélményeiről és lelkesen tanította nekünk az „Elhangzott a szó, zeng az induló” kezdetű Erdélyi indulót. Fél év múlva a mellettünk húzódó országúton katonák vonultak teherautókon. Azt mondták, a Délvidékre mennek a szerbek ellen. Egy évvel később Oroszországba indultak vasútállomásunkról a katonák, hadi felszerelést, lovakat, szekereket pakolva tehervagonokba. Magyar utászok pontonhidat fektetnek le a Délvidéken 1941-ben Jóllehet, még ekkor sem voltam tisztában a szavak jelentésével („mozgósítás”, „had-színtér”, „harcok”), de mivel a háborúval kapcsolatban merültek föl ezek a fogalmak, lassan kialakult bennem egy sokszínű, nem túl vidám kép a háborúról, ami valahol talán már el is kezdődött? Igazolva láttam ezt akkor, amikor kis településünkről egyik, hónapokkal korábban bevonult fiatalember halálhírét „Hősi halált halt” jelzéssel hozta a posta! A hír mindenkit megdöbbentett, lesújtott. Fiatal felesége néhány hónapos csecsemővel maradt utána. Ettől kezdve már biztos voltam abban, hogy valahol már folyik a háború, és „nagyon rossz dolog”. Családi kép 1942-43 telén. A szerző a kép bal oldalán Mindezek ellenére mindennapjaink a megszokott, nyugodt mederben folytak tovább. 1942 kemény telén meleg ruhákat gyűjtöttünk az orosz fronton harcoló katonák részére. A háború, a keleti hadszíntér eseményeiről az újságokból és a rádióból értesültünk. A beszámolók ekkor még legtöbbször a magyar csapatok sikereiről számoltak be. 1943 januárjában azonban - mint később megtudtuk, jóval a tragédia után - nagy orosz offenzíváról, magyar veszteségekről kaptunk híreket. Csak évek múlva tudatosult bennem, hogy az oroszok doni áttörése során megsemmisült Második Magyar Hadsereg tragédiáját mutatták a jelentések! 1943 őszén Kalocsára kerültem gimnáziumba. Az egyházi iskolában nagy volt a fegyelem, komolyan vették a tanulást. Mint kis „konviktor”, a külvilágtól szinte teljesen el voltam zárva. A karácsonyi szünet után telefonon kaptam a hírt otthonról, hogy apámat behívták katonának. Szerencsére, a kora miatt már nem a frontra, hanem a hegyeshalmi Pályaudvar Parancsnokságra került, ahol őrszolgálatot teljesített. Szabadnapjait összegyűjtve többször is 858
