Lapok Pápa Történetéből, 2011
2011 / 3-4. szám - Illés Ferenc: A palavesszős fogalmazástól a színikritikáig
is fontos szerepet vállalt. Egyik refkolos iskolatársától tudtam meg, hogy ő állította össze az egy hétig tartó emlékező ünnepség „szellemi műsorait.” A nyilvános képzőtársasági díszgyülésen azok a volt diákok tartottak előadást egykori diákéveikről, életútjukról, akik a szervezők felkérését vállalták. A magyar tudomány, a kultúra, a művészetek különböző területén meghatározó személyiségek méltatták a 450 éves Református Kollégium embert formáló szellemiségét, társadalmi kisugárzását, oktatási, nevelési gyakorlatának példaértékű eredményességét, a saját életútjukhoz kapott erkölcsi értékrendszert és az általános műveltséghez nélkülözhetetlen humán- és természettudományos ismeretből kapott tudásmuníciót. Nagy érdeklődés kísérte a Petőfi Filmszínházban rendezett „Pápa az irodalomban” c. irodalmi-zenés összeállítást, amelyet Szabó Csilla, Papp Éva, Bessenyei Ferenc, Sinkovits Imre, Avar János, Hegedűs D. Géza, Juhász Jácint színművészek adtak elő a pápai Pedagógus Kórus közreműködésével. (Magamat korrigálandó, e rendezvény nem a Jókai Művelődési Házban volt - mint azt egy korábbi rövidebb dolgozatomban írtam -, hanem a Petőfi Filmszínházban. Erre a rendezvényre is kaptam meghívót.) A szerepet vállaló színészek névsorából, az előadás Pápa városhoz kötődő tartalmából hosszú ideig emlékezetes maradt a 450 éves Református Kollégium jubileumára rendezett ünnepi hét. A világi rendezvényeket a református templomban megtartott emlékünnepély csak megerősítette, és így együtt az eredeti történetiségébe emelte Pápa város nagy múltú közép- és főiskoláját. (Illés Jenőnek élő kapcsolata volt az előadásra felkért volt refkolos diáktársaival és a szerepet vállaló színészekkel egyaránt. Örömmel vállalta rábízott rendezvények szervezését.) A pápai Református Kollégium 450 éves jubileumi záró eseményét 1981. október 4-én tartották, amelyen Pozsgay Imre művelődési miniszter volt a szónok, aki egyben védernyőt tartott az országos szintre emelt emlékező rendezvények fölé. A jubileum kezdeményezői tőle kaptak biztatást, bátorítást, védelmet. Beszédéből érdemes kiemelni: ,Jl hazáért és társadalmi haladásért vívott küzdelemben élen járó iskola történetének csaknem minden szakaszában szabadabb szellemben, haladóbb gondolkodásra nevelt, miht legtöbb korabeli magyarországi intézmény. Arra a sokak számára oly nehezen eldönthető kérdésre, hogy haza vagy haladás? - mindig az adott kor színvonalán, a legjobbak példája nyomán úgy válaszolt: haza és haladás! A szónok felsorolta azokat az iskolákat, amelyek a magyar történelem büszkeségei: Debrecen, Mezőtúr, Sárospatak, Nagyenyed, Gyulafehérvár, Nagyszombat, Pécs, Pápa. Pozsgay Imre kifejezésre jutatta, hogy a nemzeti önazonosságunk meghatározó intézményei a régi alapítású iskolák. Ehhez a gondolathoz kapcsolhatók következő mondatai: „A mi igazi győzelmeink a kultúrában születtek, s a jövő valódi eseményei is a kultúrában vannak. Pápa nagyszerű példája azt mutatja, hogy aki megérti szükségét, az iskolát épít, az a nyertes oldalon van. Beszédének befejezése után a miniszter kitüntetéseket adott át, és a Szózat közös éneklésével a 450 éves Református Kollégium jubileumi ünnepségei befejeződtek. 1979 A fentebb röviden összefoglalt és vállalt feladatokkal együtt Illés Jenő időnként egy-egy dolgozatában is megemlékezett „zsákutcás” kicsi szülőfalunkról. A Lobogó c. folyóirat 1979. novemberi (48. sz.) számában Ady Endrét idézve „Haza megyek a falumba” c. írásának indításaként: „ Vagyok én tékozló és eretnek, De ott engem szánnak és szeretnek, Engem az én falum vár. ” Visszatérő gondolta Illés Jenőnek - a- mit magam is elfogadok - „Minden találkozásomban azt érzem, hogy ez a falu, az én 799
