Lapok Pápa Történetéből, 2011
2011 / Különszám - Huszár János: Emlékezések és képek vitéz Kovács Lajosról, a pápai Református Kollégium legendás hírű tanáráról
tisztelettel és szeretettel gondol a tanár úrra. Kovács tanár úr irányításával országos hírű volt a vívás, szertorna iskolánkban, de elismerten eredményesen szerepeltek az atléták, a különböző labdajátékosok, úszók, sízők stb. A felsős élsportolók Borsos Jenő, Szijj Zoltán, Moravecz Imre, Baranyai S., Czuczor P. a tanár úr irányításával segítettek minket, fiatal gimnazistákat a sportolásban, Az 1942/43-as tanévben különböző versenyeken: Városi bajnokság, Iskolaközi bajnokság, Körzeti bajnokság, Országos bajnokság - nagyszerű eredményeket értek el iskolánk tanulói. 1943-ban, IV. hó 10-11-én Budapesten a Református Kollégium csapata (Borsos J., Horváth I., Moravecz I. és Zeles Gyula) az összes szereken második volt. Vívó szakosztályunknak 84 tagja volt. Baranyai S. országos bajnok lett. Csapatban szintén országos bajnokságot nyertek. (Baranyai, Sillye S., Villmann I.) Teniszben országos vidéki bajnok leány kategóriában Michna Magdolna. Szertornában a Református Kollégium csapata kerületi bajnok lett. Egyéni bajnok Borsos Jenő. Tomaünnepély volt 1943. május 23-án a Református Gimnázium, a Református Kereskedelmi Iskola és a Nőnevelő Intézet 1100 tanulója részvételével a Ligeti Sporttelepen. A zsúfolt nézőtér előtt zeneszóra szabadgyakorlatokkal kezdődött a rendezvény. Ezután nyújtón, korláton gyakorlatok következtek, majd karikázó táncok zárták az első részt. Ezt tőr- és kardvívás, gerenda és talajtoma követte. A továbbiakban támfa-, zászló-, bot- és buzogánygyakorlatokat mutattak be. Zárásként a fiúk lólengést, a lányok ritmikus gyakorlatokat és magyar táncokat mutattak be. A diákbálokon Kovács tanár úr felügyelt. Ekkor öltözetünkre, viselkedésünkre és megjelenésünkre is nagy gondja volt. Mi, volt tanítványai szeretettel, hálával és tisztelettel őrizzük emlékét. Molnár Elemér budapesti volt kollégiumi diák emlékezése Elhangzott Pápán, a Várostörténeti Honismereti Kör foglalkozásán, 2011. február 16-án Megtisztelés emlékezni Kovács tanár úrra! Olyan emberre, aki mindig mosolygott, elegáns, udvarias, a szó igaz értelmében „úr” volt, számomra valóban példamutató egyéniség. 1946 szeptemberében kerültem a tanár úrhoz Györffy Lajos osztálytársammal együtt a Jókai utcai másfél szobás albérletbe. A bérleti díjra nem emlékezem. Abban az évben nyugdíjba vonuló tanár úr magával hozta a Kollégium szellemét, a „Szabadon tenyészik” gondolatát. Katonásan közölte elvárásait: rendet, nyugalmat, a cigi mellőzését, este nyolcig szabad kimaradást, esetleg azutáni bejelentését. Egyidejűleg lakás- és kapukulcsot adott. Tanulmányi előmenetelről sohasem kérdezett, gondolom a tanáraimtól mégis mindent tudott. Attila fia a szomszéd szobában élt nagyon csendesen, tudomásom szerint műegyetemi tanulmányait nem folytatta. A tanár úr felesége, Margit néni aranyos asszony volt, ő tartotta rendben a szobát, gondoskodott mindenről, a vízről, a takarításról. Minden reggel találkoztunk vele. Lányuk Budapesten lakott, időnként meglátogatta a szüleit. Ilyenkor korlátozottan mehettünk a fürdőszobába. Csendes, kiegyensúlyozott életet éltek, hangos szóváltás soha nem volt. Érdekes, emlékezetes emlékeim: Minden évben levágtak egy disznót. Egy alkalommal kan disznót vettek. A zsírsütéskor kellemetlen szag terjedt a lakásban. Mondta is másnap a tanár úr: 847
