Lapok Pápa Történetéből, 2011

2011 / 1. szám - Koloszár Ágota: Emlékeim édesapámról

Üzlet-áthelyezés. Tisztelettel tudatom n. é. megrendelőim­mel és a t. közönséggel, hogy hentes- és mészáros- üzletemet Flórián-utca 10. szám alól Szentistván-út 14. szám alá (régi „Tirol“-épületbe> helyeztem át. Megköszönve az eddig irányomban tanú­sított szíves pártfogást, kérem a n. é. közön­séget, hogy új helyemen is régi bizalmával megtisztelni szíveskedjék. Koloszár Ferenc hentes és mészáros. A Pápai Hírlap 1939. november 18-i számában megjelent hirdetés. Végre 1939 novemberében, ahogy az új­ságcikk is tanúsítja, az átkos Tirolban meg­nyílt az új hentesüzlet. 1941-ben, vagy 1942- ben meg is vásárolta a Tirolt édesapám. A Koloszár család a Tirol udvarán 1945 tavaszán Évekig minden nagyon szép volt, jól működött - szüleim elbeszélése alapján. 1945. március 25-én, a vasárnapi nagy szőnyegbombázás után Takácsiba mene­kültünk anyai nagyapám, Süth Lajos tanyá­jára. A föld alatt éltünk ott három hétig, nagyszüleim hordták az élelmet hét sze­mélyre a Koloszár és a Süth családnak. Egy napsütéses reggel a többiek akarata ellenére édesanyám kibújt a bunkerból. Pár percen belül megjelent egy orosz tiszt fe­hér lovon. Süth Miklós nagybátyámra rá­mutatva követelte, jöjjön elő az odúból. Kis híján agyonlőtte! Szőkesége miatt ordí­tozott vele, „germán”-nak nézte... Nagyapám szerencsére kijött a házból, látva, hogy baj lehet, hátrarohant. Első világháborús oroszországi hadifogoly lé­vén jól beszélt oroszul, le tudta állítani a tisztet. Elmondta, hogy öccse a háborúban vesztette el fél lábát, nem germán, hanem magyar háborús hős. 1945-ben az összes személyi és családi okmányunk elégett, mivel az orosz katonák tüzet raktak az ebédlőszekrény előtt a szek­rény deszkáiból a benne lévő iratokkal együtt. Egyedül a folyószámláját vitte ma­gával édesapám, nem sok eredménnyel. A háború utáni újrakezdéskor szépen „lábra álltunk”, de 1950-ben három hét alatt újra földönfutók lettünk. Három ház árát fizette ki édesapám „adóhátralékul”, de lefoglal­ták párnákat is a fejünk alól. Hogyan is nézett ki akkoriban egy hen­tesüzlet? Általában „L” alakban álltak a pul­tok. A bejárattal szemben állt a húsos pult, mögötte két darab tőke. A hentesek dobogón álltak, nem úgy, mint manapság, hogy alig látszanak ki a pult mögül. A falakon körben fogasok, a tőkehúsok fogason, horogra akasztva lógtak. Igaz, a mostani húsokat nem lehetne fogasra akasztani, mert több mint 30%-a kicsöpögne, annyi vízből áll! Ä vágóhídról horganyzott húsos kocsi szállította a húst. Alatta - felette húsos ruha, valójában fehér lepedő, a széle piros­sal beszegve. A tőke előtt egy-két Berkel- mérleg szolgált. A felvágottas pultnál fehér tálakra terítve a felvágott, ugyancsak leta­karva. A felvágatlan felakasztva lógott a fogason. A felvágottak mérésére tizedes mérleget használtak. A kirakatban télen egy negyedrész marha, félbevágott sertés, fél borjú látható. Abban az időben még nem volt hűtőpult, csak jég­szekrény, amit nyaranta heti két alkalommal, télen egyszer szoktak jéggel feltölteni. Télen kieresztették a Tapolca vizét az Acsádi útnál és a Gyimóti útnál, onnét lovas kocsival, vagy szánnal hordták a jeget a pincébe, amit jégveremnek hívtak. A mienk a László Mik­lós utcában volt, a Sörház alatt. 780

Next

/
Oldalképek
Tartalom