Lapok Pápa Történetéből, 2011
2011 / 1. szám - Koloszár Ágota: Emlékeim édesapámról
Kálváriánk Bertalan őrnagy megjelenésével indult el 1939-ben. A Csatorna utcai házban akkor volt egy lakó, aki éppen el akart költözni. Szüleim a Celli úti albérletben türelmetlenül várták, hogy végre a sajátjukba költözhessenek. „A Tirolban jó helye lesz magának, meg a hentesüzletnek, én meg csak egerészni tudnék abban a ho- dályban” - mondta az őrnagy édesapámnak. Édesapám megbeszélte a dolgot édesanyámmal, aki kapott az alkalmon, hogy most legalább függetlenné válhat a mostoha- gyerekeitől. így édesapám az első házasságából felnevelt mostohafiának adta a vendéglőt és ő maga a Tirol felé vette útját. Nem ment minden simán, mert a Tirol az Esterházy gróf tulajdona volt. Édesanyám hárította el az akadályt a keresztapám közbenjárására. Keresztapám, dr. Takács Béla, a marcal- tői grófi uradalom főszámvevője volt, a pápai uradalom főszámvevője pedig dr. Darányi, a barátja volt. Keresztapám befogatott hát a csézába és behajtott Pápára... A keresztapa; Dr. Takács Béla A gróf bérbe adta édesapámnak a Tirol egy részét, de az ügyvédnél ismét akadályba ütköztek. Ugyanis elődei a bérleményben - a Böröczky testvérek - szerződésbe foglalták, hogy ötven esztendeig sem hentesüzletnek, sem vendéglőnek nem lehet a Tirolt kiadni. Szerencsére Fischer ügyvédnek eszébe jutott, hogy az előző szerződés- kötő ügyvéd azóta elhalálozott, kijelentette hát: „Meghalt a gyerek, oda a komaság”. Másnap már döntötték a falakat. Bö- röczkyék tajtékzottak! Megfenyegették édesapámat, „ha a Kisdém puszta rá is megy, akkor is megakadályozzuk!” - de nem sikerült. Igaz, Böröczky Lajos próbálta a vevőket leszólítani: „miért a Koloszár- nál vásárolt” - eredménytelenül. A Liget kerítésén szokott üldögélni, és onnét szó- lítgatta a vevőinket. Ma is a szemem előtt van, ahogy ott ült, fél lábát lógázva. Bertalan őrnagy beköltözött tehát a Csatorna utca 14. szám alatti házunkba. Édesanyám parkosítani akarta az udvart. Kertészét azonban elzavarta az őrnagy úr. Majdnem sírva panaszkodott édesanyámnak, milyen erélyesen elküldték, még szóhoz sem jutott. Édesanyám nagyon mérges lett, és azonnal odarohant. Az őrnagy úr fogadta, és a számon kérő kérdésre így válaszolt: „alig vártam, hogy a gaz benőjön mindent, Ön pedig ezt tönkre akarja tenni!” Az őrnagy a tisztiszolgájával lakta a házat. Édesanyám mesélte a szóbeszédet, hogy az őrnagy vasfüzőt viselt, ettől volt olyan szálegyenes a tartása... Minden bordája és a gerince is többször eltört, de így is ejtőernyős ugrásokat hajtott végre, és a legénysége rajongott érte. Ezt a képet emlékbe kapták tőle szüleim: (Bertalan Árpád szolgálat közben halt meg: 1941. április 12-én négy repülőgépből álló szállító különítményből egyik kigyulladt és lezuhant Veszprém közelében, fedélzetén Bertalan Árpáddal, két másik repülőtiszttel és 17 főnyi legénységgel. Senki sem élte túl a zuhanást.) 779
