Lapok Pápa Történetéből, 2010
2010 / Különszám - Huszár János: A Pápai Leventeotthon története
nok-helyettes, szakaszparancsnok, főlevente. Ezek a rendfokozatok bekerültek az 1940-ben rendszeresített levente igazolványba is. Különben ezekben történt meg a foglalkozásokon történő részvétel nyilvántartása s a tanfolyamok elvégzése is. A táborokban történő részvétel rendszerint előlépéssel is járt. A pápai fiuk számára Zalaegerszegen, Szigligeten, Pápán az Állami Tanítóképző Intézetben és Csorna mellett a barbacsi erdőben volt lehetőség részt venni ifjúvezetői kiképzésben. Ekkor már a foglalkozásokon és a táborokban az ifjúvezetők végezték a tényleges munkát, az oda vezényelt oktatók és a leventeegyesületekhez beosztott katonatisztek többnyire az irányításban tevékenykedtek vagy tanácsadóként szerepeltek. A hetenként tartott leventefoglalkozásokon polgári ruhában vettek részt a fiatalok, a táborban katonaposztóból készült pantallót, katonainget; bal karján levente jelvénnyel és leventesapkát kaptak. Ezt természetesen a táborozás végén le kellett adni.10 A változatosságot növelte a harmincas években a lőkiképzés, mely alapvető elméleti ismeretekkel és úgynevezett háromszögeléssel kezdődött és a tókerti levente lőtéren kispuska lövészettel folytatódott, végül néhány alkalommal az acsádi katonai lőtéren a honvédségnél használatos puskával történő lövészettel végződött. Egyes iskolákban céllövő szakosztályok is voltak, melyekben egész évben folyt a gyakorlás és versengés. Ilyen volt például a Polgári Fiúiskolában is.11 A megélénkült leventeélet megkívánta a fejlődést a leventeotthon épületében is. Ennek megfelelően 1934-ben a nagyterem melletti egyszobás lakást lebontották, s a Tókert utca felőli oldalra kétszintes épületrészt emeltek fedett bejárattal. Ennek megfelelően nemcsak a nagyterem növekedett meg, hanem több kisebb helyiséget is nyertek a tervezők, melyeket irodák, próbatermek, tanácskozószobák céljára fel tudtak használni. Az így kibővített épületben 10 A szerző személyes emlékei, tapasztalatai. 11 Kleraent Rudolf nyugdíjas emlékezése. Pápa, Wesselényi u. 3. akadt hely raktározás céljára is, ahol el tudták helyezni a tornaszereket, a kispuskákat, a fapuskákat, melyek a puskafogások gyakorlására szolgáltak, a gyakorló kézigránátokat. 1944 nyarán az itteni készletből a Csorna melletti leventetáborba kiképzőnek induló pápai ifjúvezetőket katonai posztóból készül zubbonnyal is el tudták látni.12 A levente-prancsnokságot kezdetben a Griff Szálló emeletén helyezték el a Fő tér felőli oldalon. A vezető az utolsó évtizedben Fekete őrnagy volt, aki rendkívül humánusan irányította a munkát. Az irodában egy gépírónő és két továbbszolgáló szakaszvezető tevékenykedett még. Szervezőként a leventeügyekkel Szabó Károly nyugdíjas tanító foglalkozott, aki ebben a minőségben előbb hadnagyi majd főhadnagyi rendfokozatot viselt. Ő is nagy ügybuzgalommal dolgozott. Az iskolákban főként a testnevelő tanárok irányították a leventefoglalkozásokat. Kivétel volt a Római Katolikus Polgári Fiúiskola, ahol a leventefoglalkozásokat Fülöp Lajos textilgyári tisztviselő tartotta, akit a tanulók rendkívüli módon kedveltek. Tekintélyes főoktató volt a városi adóhivatal vezetője, dr. Takács Lajos és Mészáros Lajos református tanító, akinek ez a munkaköri kötelességei közé tartozott. Ő később LÉGÓ parancsnok majd hadigondozó tiszt lett. Mint állami tanító szerepelt még leventeoktatóként Marek László, az Öreghegyi Elemi Iskola vezetője. Az utánpótlás nevelését kívánta szolgálni a negyvenes években az a rendelkezés, hogy a tanítóképző végzős növendékei a képesítő vizsgával egy időben leventeoktatói vizsgát is kötelesek vol- 1 ^ tak tenni. A leventeotthonnál történt hozzáépítés után megélénkült az intézmény forgalma. A színpadi szereplésekre történő felkészülésekre, próbákra az esti órákban került sor. Ugyancsak este gyakoroltak a tornászok testnevelő tanár vezetésével, miután a Leventeegyesület tornászcsapatot nevezett be a Budapesten rendezett nemzetközi ifjú12 A szerző személyes emlékei, tapasztalatai. 13 Szalai Antal helytörténész szóbeli közlése. 771