Lapok Pápa Történetéből, 2010
2010 / 5. szám - Fejes Sándor: Peti Józsefné Vály Mária (1840-1915) családtörténet-író élettörténete
és csak levelezéssel tartotta a kapcsolatot a rokonokkal. így a levelekből tudhatták meg, hogy Jó- kainé Laborfalvi Rózta többször is betegeskedett, egészsége hol jobbra, hol rosszabbra fordult, míg váratlanul 1886 novemberében, tüdőgyulladásban meghalt. A Nemzeti Színházban történt felravatalozásra és a temetésre természetesen ő is felutazott. A temetés után kis Róza vette gondozásba az eléggé összetört Jókait, így a család nőtagjainak - Marinak, Jolánkának, Ételkének - nem kellett a szeretett nagybácsi mellett segédkezni. Később édesanyjával együtt szomorúan hallották azokat a híreket, amelyek arról szóltak, hogy kis Róza a gyászév letelte után Füreden is és Budapesten is zajos szórakozásokba kezdett és ezeken az idősödő (63 éves) és fáradékony nevelőapját használta fel gardírozásra. Róza hanyagolta a már külföldön is gyarapítóit festési munkáit és előszeretettel járt olyan társaságokba, ahol későbbi férjével, Feszty Árpáddal találkozhatott. Beteg édesanyja egyik alkalommal azt kívánta, hogyha már Marit folyton fekete ruhában látja egy negyedszázad óta, az ő kedvéért legalább a szintén gyászoló Etelke kabátkájára tűzzön fel virágot. Ne látszódjon a lakásuk, a három bánatos hölgy miatt siralomháznak. *»' A náluk látogató Károly bátyja is tele volt panasszal, a menye miatt valóságos száműzöttnek érezte magát a komáromi házban. Ezek a családi közhangulatot is befolyásoló események is közrejátszhattak ahhoz, hogy az egyébként is súlyos beteg édesanyja egyre gyengébb lett és 1889 májusában csendesen örök álomra szenderült. A számára szomorú események mellett azonban boldogságot sugárzók is voltak: Jókai (kis) Róza 1888-ban Feszty Árpádhoz, Jókay Etelka 1889-ben Ihász Lajoshoz ment feleségül, Jókay Mór, Károly bátyja fia pedig 1891-ben vette feleségül Mada- rassy Rózát. A fényes esküvők sem tudták azonban elhessegetni gondolatait az ő szomorú sorsáról és magányáról. Vály Mari a fiatal özvegyasszony Ezt a magányt kívánták némileg feloldani Ihász Lajos és Etelka azzal, hogy családtagként állandó ott-tartózkodásra hívták Marit Hathalomra. Ő ezt el is fogadta. így Ihászékkal közösen tettek látogatásokat Jókainál, Hegedűséknél és az új rokonoknál, Konkoly Thegééknél is, majd ők fogadták Hathalomban Jókait, aki gyönyörködve nézte végig a jól irányított gazdaságot, megjegyzéseket, javaslatokat tett és szelíd büszkeséggel jegyezte meg: „Nem lettem volna én utolsó gazda, ha az írás helyett arra adom a fejemet. ” Jókai nagyon szerette Marit, talán a rokonságból a legjobban, de ez a szeretet kölcsönös volt Móric bátyja iránt is. Gyakori levélváltásokat tettek és ezekben Jókai beavatta munkáiba, utazásaiba és a család különböző ügyeibe. Mari életében ünnepnek számított minden nap, minden hét, amelyet Jókai közelében tölthetett el. Legszívesebben minden erejét a nagy író szolgálatának szentelte volna. Valószínű, hogy már ekkor elhatározta, hogy emlékiratait megírja. 752
