Lapok Pápa Történetéből, 2010
2010 / 5. szám - Fejes Sándor: Peti Józsefné Vály Mária (1840-1915) családtörténet-író élettörténete
Vály Mari fiatalkori képe (Jókai Mór rajza) Jókai Mór 15 évvel volt idősebb Vály Marinál, de ez a korkülönbség egyáltalán nem látszott meg a kettejük kapcsolatában, sőt már itt, Komáromban egész életükre szóló, őszinte barátság szövődött közöttük. Életkorban az akkori Jókay családban ők ketten álltak a legközelebb egymáshoz. Együtt játszottak, évődtek, tanultak Komáromban, majd Mari mindig rajongva várta később is Jókait pápai és kecskeméti diá- koskodásának szüneteiben. Vály Ferenc a szabadságharcban nemzetőr-tüzérként vett részt, majd annak elbukása után megpályázta a megüresedett pápai tanári állást. Ezt elnyerve 1849 októberétől a Pápai Református Főiskola neveléstan tanára lett, de emellett még a középiskolában természetrajzot és vegytant is tanított. Később sokat fáradozott a Főiskola tanítóképzőjének létrehozásáért, majd ennek sikeres megalakulása után, 1876-tól a Tanítóképző igazgatója, természetrajzi szertárának és tomapályájának létrehozója, a Városi Iskolaszék elnöke lett haláláig. Édesanyja a háztartást vezette és közben kisebb cikkeket írt különböző lapoknak. Pápán az akkori Hosszú utca, a mai Jókai utca 20. számú házban rendezkedtek be. Pápára költözésük idején a 9 éves Mari itt fejezte be elemi iskoláit, majd nyelveket s zenét tanult és készült a mindennapos háztartási munkák önálló ellátására. Az akkori honleányoktól a család és a közvélemény elsősorban ezt várta el. Vály Mari azonban ennél többre vágyott, valami művészi elhivatottság motoszkált benne, amit valószínű a Jókay-ág hagyatéka és a Vály-ház szelleme hozott ki belőle. Rajzolni, festeni akart. Ez az elhatározás a 19. század derekén nem volt éppen mindennapos dolog. A honleányoktól elég volt, ha átlapozták a divatlapokat és elmerengtek a korabeli poéták csinoska versein, de hogy valaki festékkel maszatolja össze a kezeit, ruháit, hát az már sok volt. Tizenhat éves volt, amikor előállt ezzel a tervvel. Elképzelhető volt, hogy milyen családi riadalom tört ki, mennyi anyai siránkozás és atyai dörmögés hangzott el a bejelentésre. Festészetet akart tanulni, méghozzá hivatásos festőktől és tanfolyamokon. Ez - első hallásra - sok volt a családnak, pedig a Vály-család messze előbbre járt a kultúra szeretetében, mint az átlagos nemesi családok. Náluk nemcsak ételek készítéséről, kelengyéről, bevásárlásokról folyt a mindennapi beszéd, hanem a tudós tanár lakásában a könyvekről, a zenéről, a színházakról és az ország dolgairól is. S ezeken a beszélgetéséken Mari is mindig jelen volt. Tudása, lelkesedése mindig tovább vitte. Részt vett a náluk lakó kosztos diákok leckéinek, házi feladatainak a visszakérdezésében. Tanította, instruálta a diákokat. Vizsgák előtt külön leellenőrizte a tanulókat és aki őelőtte jól megfelelt, az nyugodtan mehetett az apja színe elé, annak a beszámolója sikeres lett. Tulajdonképpen nem is vágyott el ebből a polgári körből és a nívós szórakozásokból véglegesen. A festészetet nem életcélnak, kenyérkeresetnek tekintette. Ő is férjhez akart menni, családot alapítani, férjet akart, akinek majd hűséges gondozója, segítője lehet, mint más, hozzá hasonló 16-18 év körüli lány. De meg akarta mutatni, hogy többre is képes. Sajnos Jókai és Canzi Ákos osztrák származású arcképfestő segítségével sem sikerült Pesten olyan műtermet találni, ahol 748
