Lapok Pápa Történetéből, 2010
2010 / 5. szám - Fejes Sándor: Peti Józsefné Vály Mária (1840-1915) családtörténet-író élettörténete
az elképzelt festési gyakorlatokat Mari megkezdhette volna, pedig ez lett volna a legszerencsésebb megoldás, hiszen Jókainál lakhatott volna és bejárhatott volna a gyakorlásra. Az elképzelés meghiúsulásába e mellett még édesanyja betegsége is belejátszott. Később a család mégis úgy döntött, hogy lehetőséget ad a festészethez. Apja ismeretségei alapján Bécsbe került és a Belvedere-palota képtárába járt be, hogy híres festők óriási képeit skiccelje, másolja nagy becsvággyal és szívős türelemmel. Nem törődve a mellette rajzoló festőnövendék-fiúk gúnyos megjegyzéseivel sem. Dacos tekintetében újfajta erkölcsi keménység csillogott, olyan, amelyre még életében sokszor volt szüksége. Festői tehetségénél többre kell értékelnünk emberi bátorságát, hogy el mert indulni egy olyan úton is, amelyet akkor nagyon kevés nő mert megkísérelni. Jókai Mór 1846-ban, már végzett jogászként költözött Pestre, hogy Komáromban, az Asztalos-ügyvédi irodában megkezdett gyakornoki munkáját tovább tökéletesítse és önállósodjon. Édesapja ekkor már nem élt (|1837) és édesanyja féltő szeretettel engedélyezte ezt az elköltözést, bár nem örült neki, de hogy fiát semmiben ne érje hiány, többször felutazott hozzá Pestre. Ezekre az útjaira legtöbbször Eszter leánya és később Mari unokája is elkísérte, tudván a kettejük testvéri szeretetét. Jókai ezen alkalmakkor sokfelé elvitte őket, bemutatva a várost és azokat a társaságokat, ahova a fiatal Jókai bejáratos volt. így ismerkedett meg Mari, többek között Petőfi Sándorral is és a későbbi „Márciusi ifjak” még jó néhányával is. Jókai házasságát később ő is vegyes érzelmekkel fogadta, de örült a híres művésznőnek, a Jókay-családba való bekerülésének. Aggódott értük a szabadságharc és a bujdosás zavaros körülményei miatt és megnyugvása egyértelmű volt a rokonokéval, amikor Jókai a menlevél segítségével ismét dolgozhatott. 1854 nyarán családjával együtt látogatást tettek - Jókaiék meghívására - Pesten a már korábban is sokat emlegetett svábhegyi nyaralóban és csodálattal nézték a szépen és szakszerűen elrendezett házat és a gazdagon termő kertet. Új oldaláról mutatkozott be a rokonoknak Laborfalvi Róza is, aki remek háziasz- szonynak bizonyult és finom ételekkel kedveskedett a vendégeknek. A látogatás során Mari szoros barátságot alakított ki a nálánál egy-két évvel fiatalabb kis Rózával. Ezt a látogatást Jókaiék 1857-ben, Pünkösd napjaiban adták vissza. A családon kívül az egész város tudomást szerzett erről az örömteli hírről és lelkes várakozás lett úrrá Pápán. Maga Mari is lelkendezett, hogy „imádott Móric bátyámat majd a mi kis otthonunkban ölelhetjük”. Jókaiék Győrig hajóval érkeztek, onnét pedig bérkocsin Pápáig. A megérkezést Mari így írja a naplójában: „A káprázat még ma is elém varázsolja a megérkezés percét! Viruló színben volt úgy Móric bátyám, mint Róza néni is, akin bizony nem látszott, hogy deli, szép uránál csak egy nappal is öregebb volna. Kedvük is ragyogó volt. - Csak a kis Róza kellemetlenkedett s emiatt öregebbnek látszott szép mamájánál, úgyhogy komikus dolog volt, mikor „papa”, „mama” névvel illette ezt a fiatal házaspárt.” Kellemes időtöltésük volt Pápán. Első este a pápai fiatalok szerenádot adtak tiszteletükre, másnap délelőtt látogatást tettek a Kollégiumban, a Várkastélyban, Fő téri Öreg Templomban és a Zsinagógában, mindenhol megcsodálva a szép berendezéseket, képeket, freskókat, gyűjteményeket. Délután Tapolcafőre kocsiztak a forráshoz, a kiránduló társasághoz több gimnáziumi tanár is csatlakozott és anekdotázással, diákköri élményekkel szórakoztatták a pesti vendégeket. A kirándulásnak hatalmas vihar vetett véget, aminek kellemetlenségét a Vályéknál megrendezett estebéd és a jó társaság igyekezett feledtetni. Itt találkoztak Jókaiék az egyik pápai különlegességgel, a Tapolca-patak pünkösdi elzárásával. Leginkább Laborfalvi Róza lepődött meg azon, hogy az egyik 749
