Lapok Pápa Történetéből, 2010
2010 / 3. szám - Huszár János: Virágvasárnap Pápán 1945-ben
pedig szakadatlanul tartott a megtépázott magyar és német alakulatok visszavonulása. Március 24-én, szombaton délről, a magaslatokról egyre erősebb ágyúdörgés hangzott, itt német és szovjet harckocsik vívták élet-halál harcukat. Estére véget ért a csata, két gépesitett szovjet alakulat vette birtokba Tapolcafő községet, ahol elsőként a református papot lőtték agyon. A város déli végénél, a reteszállásnál tűzké- szültség volt egész éjjel. Az oroszok erőszakos felderítésre szánták el magukat. Jóval éjfél után egy Shermann páncélos indult el Tapolcafő felől az országúton. Már majdnem a város szélső házáig ért, mikor a jól álcázott német ágyúk kilőtték. Március 25-én, virágvasámap délelőtt harckocsival és páncélgépkocsival újabb kísérletek történtek, de ezeket a német tüzérek sorra meghiúsították. A keleti oldalon a szovjet gyalogság még csupán 15-20 kilométerre közelítette meg a várost, folyt az alakulatok felgyülekeztetése. Pápán a déli órákban csend lett. 13 óra 30 perckor légitámadás érte a várost. Légiriadó nem volt, jelzés nélkül kezdtek el hullani a bombák. Találat érte az Alsóvárosi temetőt, a Bástya utca szegényes házait, a Ferencesek rendházát, a Fő téren a város legnagyobb szállodáját, melyben éppen német tisztek ebédeltek, s ennek a közelében egy földszintes házat, melynek óvóhelyén 17 gyermek és asszony halt meg. A polgári áldozatok száma ez alkalommal mintegy 40 fő volt. A délutáni órákban a repülőtér felől robbanások zaja hallatszott. A németek nemcsak az épületeket próbálták használhatatlanná tenni, hanem a felszálló-területet is. Közben a nyilasok hangszórós autóval igyekeztek a lakosságot távozásra bírni. Estefelé még világos volt, mikor a németek a déli oldalon a reteszállást felszámolták, majd az ágyúkat elvontatva a városon keresztül távoztak. Makray százados erről értesülve kiadta a parancsot a felesleges lőszer felhalmozására az állások előtt, majd a sötétedés után ezek egyszerre történő felrobbantására, s közben az állások kiürítésére. A leszálló sötétségben a századok teljes menetfelszereléssel észrevétlenül elvonultak a Várkert fái között, a robbanások tűzfala mögött. Az ellenség cselt gyanított, így általános támadás helyett terepkutatókkal és felderítő járőrökkel utcáról utcára, a legnagyobb óvatossággal vette birtokba a várost. így került a szovjet hadijelentésekbe Pápa elfoglalásának időpontjaként március 26-án hajnali 2 óra, bár a magyar katonák már este 8 és 9 óra között elhagyták a várost. Az elvonuló ejtőernyős alakulat a sötétség védelme alatt rátért a győri országúira. Itt sem volt nyugalmas az útjuk, miután a néhány száz méterre levő Acsádi út mellett elhelyezett légelhárító egység tüzérei ekkor kezdték megsemmisíteni azt a lőszerkészletet, melyet nem tudtak magukkal vinni. Iszonyú dörgéssel egymás után robbantak a gránátok, s mindannyiszor villám- csapásszerűen megvilágították az éjszakát. Jó időbe telt, mire a csornai útra rátérve mögöttük maradt ez a pokoli színjáték, s zavartalanul menetelhettek egymás után a századok az északnyugat felé vezető úton, Időnként egy-egy német gépkocsi száguldott el mellettük, s a benne ülő magas rangú tisztek lázasan tudakolták, hol van az alakulat parancsnoka. Kérdésükre sehol nem kaptak érdemi választ. A menetoszlop hajnaltájt kelt át Marcaltőnél a Rába hídján, s vonult be Szanyba, ahol pihenőt tartott. Itt nyugatra kanyarodva elérte Vágón keresztül a Szombathely felé vezető utat. A második ejtőernyős zászlóalj, mely megfogyva Búcsúnál átjutott Ausztriába, délnek fordulva Burgenlandon keresztül igyekezett elérni a szlovéniai Wemsse térségébe a Mura vonalát védelmező Szent László hadosztályhoz. Ezen az úton több nehézséggel kellett megküzdeniük. Az egyik az élelmezés kérdése volt, mellyel napról napra meg kellett küzdeniük. A másik a magyargyülölő Balek Hermann páncélos tábornok parancsa, aki azon hamis hír alapján, hogy a magyar Szent László hadosztály átállt a szovjet oldalra, s megkezdte a harcot a németek ellen, utasítást adott minden magyar alakulat lefegyverzésére. Ennek alapján a második ejtőernyős zászlóalj elővédjét egy SS-alakulat lefegyverezte, csak a pisztolyokat és kézigránátokat hagyta meg. Szerencsére a főerő szembeszállt a lefegyverzést követelő SS-katonákkal, s támadólag lépett fel, mire azok lemondtak szándékukról, így a második zászlóalj zöme teljes fegyverzettel vonult tovább. Hosszú út után, április második felében végre elért a második zászlóalj Wemseebe, s ott jelentkezett a Szent László hadosztály parancsnokságánál. Itt akkor békés állapotok uralkodtak, miután a szovjet csapatok lemondtak a támadó hadműveletekről. Szügyi Zoltán tábornok érezvén, hogy hamarosan sor kerül a fegyverszünet meg735
