Lapok Pápa Történetéből, 2010
2010 / 3. szám - Huszár János: Virágvasárnap Pápán 1945-ben
az egykori huszárlaktanyában nyert elhelyezést, a második zászlóalj a Budapestről egykori alakulatához visszarendelt vitéz Makray Ferenc százados parancsnoksága alatt a repülőtéri épületekben készült az első bevetésre. A két parancsnokot az a tény aggasztotta ekkor, hogy mindkét zászlóaljnál számos olyan fiatal tiszt került a parancsnoki karba, akit 1944 augusztusában vagy novemberében avattak hadnaggyá. Kivétel azért akadt. Az augusztus 20-án végzett Harmath Lajos hadnagy úgy került a II. zászlóalj 6. századához 1945 januárjában, hogy már 1944 őszén megszerezte a Signum Laudis ezüst és bronz fokozatát. Február második felében az első zászlóalj teljes felszereléssel, útközben harci feladatokat végrehajtva kivonult Bakonyszücsre és Fenyőfőre éleslövészettel egybekötött kiképzésre. Itt a szőlőhegyben a présházak között még az utcai harc gyakorlására is volt lehetőség. Innen március 20-án gyalogmenetben egyenesen a balatoni csata forgatagába kerültek, ahol Nemesvámosnál estek át a tűzkeresztségen. Ezután állandó utóvédharcok között vonultak vissza a Mura folyó mellett található Wemsee községig. Itt vívták meg utolsó csatájukat. Az őket üldöző és a folyón átkelő szovjet alakulatot április 4-én egy német rohamszázad támogatásával az első ejtőernyős zászlóalj katonái visszaverték. Ezután 11 hősi halottjukat, köztük a legendás hírű Huszár Kálmán törzsőrmestert a faluban levő kolostor kertjében ünnepélyes körülmények között eltemették. A háború utolsó hónapjában már nem érte támadás sem a Mura partján védőállásban levő ejtőernyősöket, sem a Szent László hadosztály más alakulatait. Pápán márciusra eldőlt, hogy a második zászlóalj - mely közben átköltözött a huszárlaktanyába - szükség esetén védeni fogja a szovjet csapatok ellen Pápa városát. A védővonalak a keleti és déli oldalon már az őszi hónapokban elkészültek német katonák irányításával. A munkaerőt az itthon maradottak, főként idős férfiak és nők szolgáltatták. Mivel a támadást a katonai szakértők keletről várták, erre az oldalra fordítottak nagy gondot. Itt géppuskafészkekkel megerősített zegzugos védővonalat építettek ki a téglagyártól egészen a Gyimót felé vezető út mellett található Hódoska majorig. A németek tudták, hogy szovjet csapatok számára egy Dunántúlon történő áttörés esetén a következő hadászati cél Bécs elfoglalása lenne. Miután egy ilyen hadművelet esetén Pápa a csapás főirányába esne, fel kell készülni ennek a katonai repülőtérrel is rendelkező, stratégiailag fontos városnak a védelmére. így már januárban kineveztek egy német ezredest Pápa katonai parancsnokává. Az ő utasítására januárban az első ejtőernyős zászlóalj, februárban a második ejtőernyős zászlóalj hajtott végre nagyszabású gyakorlatot a város védelmére. Mindkettő jól sikerült. Bebizonyosodott, hogy a kiépített állásokban napokig fel lehet tartóztatni a szovjet csapatokat. Március 18-án, mikor a szovjet csapatok elérték Veszprémet, a II. ejtőernyős zászlóalj kivonult a védmüvekbe, s ott berendezkedett az ellenség feltartóztatására. A város müveit, emberséges polgármestere, dr. Szőllősy Sándor, aki a műemlékekben gazdag város pusztulásától tartott egy elhúzódó ostrom esetén, már januárban megállapodott az ezred és a 2. zászlóalj parancsnokával, hogy a lehetőség szerint nem fogják védeni a várost. A polgármester a megye nyilas vezetőjének a város teljes kiürítésére vonatkozó parancsát sem teljesítette, ezért az utolsó napokban menekülnie kellett. A város déli bejáratának védelmét reteszállással, a Külső Veszprémi út két oldalánál elhelyezett, páncélelhárításra beállított légelhárító ágyúkkal kívánták a németek megoldani. A kelet felől érkező páncélos támadás visszaverésére egy nehézpáncélost helyeztek el a Kishegy és Törzsökhegy között. A keleti védővonalban a védművek erősítése, a tartalékok felhalmozása, az újoncok képzése mellett folyt az álcázás a sűrűn érkező felderítőgépek elől. Március 22-én, csütörtökön sötétedés után váratlanul szovjet bombázó kötelék érkezett a város fölé. Az első gépek kis ejtőernyőkkel világító bombákat „Sztálin gyertyákat” dobtak le, melyek vakító fénnyel árasztották el az utcákat és tereket. A következő egységek nagyméretű bombáikkal a város főútvonalát igyekeztek lerombolni a mezőgazdasági iskolától a strandfürdőig. Szerencsére a bombák többsége a főútvonallal párhuzamosan a kertekben robbant, így a vártnál jóval kisebb rombolást okozott. A légitámadás időtartama 31 perc volt, s mintegy 120 polgári áldozatot követelt. A keleti védővonalban elhelyezett ejtőernyős katonák ebben a támadásban nem szenvedtek veszteséget, őket csupán lelkileg viselték meg az események. A következő két napban folytak a temetések, megindult a menekülés, a városon keresztül 734
