Lapok Pápa Történetéből, 2009
2009 / 6. szám - Zsuppán István: A „ Jézus napi” földrengés Pápán 1810-ben, és annak következményei
6. SZÁM PANNICULUS SER.C. NO. 272. 2009. LAPOK PÁPA TÖRTÉNETÉBŐL Zsuppán István A „ Jézus napi”földrengés Pápán 1810-ben, és annak következményei Városunk történetében nevezetes dátum 1810. január harmadika. Az utolsó kettőszáz év legnagyobb földrengése ekkor volt Pápán. Azóta történtek kisebb-nagyobb földmozgások, mint az utolsó 2005-ös is, de egyik sem múlta felül az említettet. Érdemes felidézni és rá emlékezni a két évszázados évfordulóján, Francsics Károly pápai születésű borbélylegény naplója és a pápai plébánia Historia Domusában írtak segítségével. Meg kell még említenem Kitaibel Pál és Tomcsányi Ádám közös munkáját, amely erről a földrengésről íródott latin nyelven, és amelyet 1814-ben adtak ki közösen. (A két geográfusunk munkájáról itt nincs módunk és célunk beszámolni). Francsics Károly hatrészes naplójának 1846-ban írt első kötetében emlékezett meg az átélt földrengésről. O ekkor hatéves volt, és a mai „Kazamata sor” egyik házában. lakott szüleivel és testvérhúgaival. Izgalmas visszaemlékezését az alábbiakban idézzük fel naplójából: „1810-ik évi januárius holdnapban, Jézus nevenapja estvéjén, hat tagból álló kis családunk a meleg kályha körül tanyázott. Kinn üvöltött a szél. A kályha előtt egy jól vasalt kocsiláda állt, melyet piros bőrvánkos fedett; ezen ültek szülőim, köztük szundikálva én, hajlongó fejemmel majd egyiket majd másikat lökvén oldalba. Bábi néném a kályhához támaszkodva hallgatta szülőink beszédjeit, két kis húgaim pedig - Náncsi és Ágnes - előttünk ugráltak. Fél hét volt az óra.- Ne aludjál, Kari bácsi - így szokott nevezni anyám mindenkor legjobb kedvében -, majd kiteszlek kicsint az udvarra, hadd vigye el a szél az álmot szemeidből; hallod-e, hogy ordít odakinn? Számat mosolyra mozdítva incselkedve ütöttem meg fejemmel anyám karját, és minden tréfát félretéve, csakugyan ismét mélyebben szunnyadni kezdtem.- A! ...hallod-e, mint retyeg a háztető? ... Nem tudom, te apjok - úgymond anyám apámhoz intézve beszédjét -, mit hoz ez a borzasztó nagy szél, de ugyan dolgozik.- Mit hozna - mond apám hadd dolgozzon, az övé most minden, egész határig; mi könnyen hallhatjuk dühöngéseit innen a meleg kályha mellől.- De mi ez, kérlek? - kérdi anyám ijedten - hisz mozog a ház! - S még jól ki sem 709
