Lapok Pápa Történetéből, 2007

2007 / 2. szám - Horváth László:Felsővárosi emlékek Életem és kortörténet az 1940-es, ’50-es évekből

jébe csapódott be egy légi akna, közvetlenül az óvóhely mellé, s az óvóhely előtt beszél­gető három személyt megölte, darabokra szaggatta. Hajnalban bejöttek az oroszok. Apám és nagyapám a lakásban, a nők, s mi gyerekek a kertben ásott bunkerban tartózkodtunk. Mindenkit kizavartak - német katonákat és fegyvert kerestek. A lakásban órát kerestek, sőt követeltek, de mivel az nem volt, vitték, amit találtak. Elvitték apám és a nagynéném összes ruháját, a nagyapám cigarettáit, szi­varjait és pipadohány készletét és vala­mennyi élelmiszert is. Szerencsénkre a bombázások elől több ruházat és élelmiszer is el volt dugva, illetve ásva, így jutott is, maradt is. Persze, ami megmaradt, az sem volt igazán biztonságban, mert még napo­kig járták a házakat és az akkori divatos szóval élve zabráltak. Ezt már szerencsére megúsztuk, mert beszállásoltak hozzánk öt fő fény szórós katonát, akik közül egy idő­sebb tiszthelyettes megvédett bennünket a házalóktól. Szintén az első nap történt, hogy a szomszédunkban levő üres házat - melynek lakói elmenekültek a bombázások elől - feltörték, fosztogattak, de valamin össze­vesztek, és egy egyik lelőtte a másikat. A gyilkos, hogy eltüntesse a hullát, három férfit fegyverrel kényszerített arra, hogy kint az utcán ássák el. Köztük volt az apám is. Sebtében, gyorsan elföldelték, mert ha a járőr arra tévedt volna, az orosz nyilván apámékra kente volna a gyilkosságot. Mivel abban az időben nyomozással senki sem foglalkozott, nyilván a helyszínen lelövik mindhármójukat. Ebben az időben egy em­beri életnek nem volt értéke. A halott kato­na teteme 1957-ig feküdt az utcai ideiglenes sírhelyen, majd valakinek a bejelentése nyomán exhumálták s a katonai temetőben temették el. Jellemző az 1945. évi orosz bevonulást követő állapotokra az alábbi eset. Nagy­apám tavaszi árpát készült vetni a győri út - soproni út elágazásánál fekvő földjébe. Mi­vel idős kora és betegsége ebben akadályoz­ta, vőjét, Unger Józsefet bízta meg a mun­kával, aki reggel befogta nagyapám két szép ökrét és elment a munkát elvégezni. Késő délután végzett a munkával, és haza­felé jövet a győri úton találkozott egy orosz karavánnal, melyben többek között ökrös­szekerek is voltak. Az oroszok megállítot­ták Jóska bácsit. Kifogták nagyapám ökreit és két sovány és beteg állatot adtak helyette, amivel még ugyan haza lehetett jönni, de dolgozni nem, mert az egyiket pár nap múl­va le kellett vágni. Szeget evett és az egész belső része beteg volt. Tanakodtak, mit le­het ilyenkor csinálni. Végül megszületett a megoldás. Böröllőn, a legelőn egy orosz katona marhákat őrzött. Kerítettek egy tol­mácsot és megegyeztek az őrrel, hogy este egy borjúért és egy üveg pálinkáért ad egy ökröt. Darab - darab jelszóval létrejött az üzlet. A háború után sem volt fenékig tejföl az élet. A pengő elértéktelenedett, az infláció világrekordot döntött, az üzletekben azt a kevés árut, ami még volt, csak jegyre lehe­tett kapni - persze sorbaállással. Az iskolá­ban az 1945/46-os iskolaévben télen min­den gyereknek reggelente néhány darab fát kellett vinni, hogy tudjanak fűteni - így is még 1-2 évig rendszeresen szénszünetet rendeltek el. Az 1947/48-as iskolaévben úgynevezett UNRA segélycsomagokat osz­tottak a rászorulóknak. Ezek állítólag az USA-ból származtak, használt ruhát és ci­pőt, tej- és húskonzerveket tartalmaztak. Néha nevetséges dolgok történtek ennek kapcsán. Pl. télen a 10-12 év körüli gyerek kapott egy pár 47-es fehér félcipőt - nesze semmi, fogd meg jól! A városban a politikai élet is elég zakla­tott volt. Megjelentek a falakon, az újsá­gokban és a hirdetőtáblákon a tőkések, a kulákok, a feketézők, a reakciósok, a horthysták, a fasiszták stb. elleni propagan­da anyagok, s a tudósítások azokról a sze­mélyekről, s az ellenük folyó perekről ítéle­tekről, akiket ide soroltak, s lefogtak. Ebben az időben a felsorolt személyek elrettenté­sére néhány hónapig a Fő téren, a nagy­templom Korvin utca felőli oldalán egy akasztófa állt - később eltávolították. 1948-ban megtörtént az iskolák államo­sítása. Ami a tanulók összetételében olyan 616

Next

/
Oldalképek
Tartalom