Lapok Pápa Történetéből, 2006
2006 / Különszám - Vajda Péter, a reformkor progresszív író-pedagógusa,tudósa emlékezete (1808-1846)
Vajda Péter úgy is jelen van mindennapjainkban. hogy szülőfalujában emlékháza őrzi egykori létét, ott áll mellszobra, utca viseli nevét (számos más településen, a fővárosban, a városokban, falvakban egyaránt), tudományos szervezetek, intézmények, közöttük iskolák viselik nevét, s Veszprém megye egy időben pedagógiai díjat nevezett el róla. Utóéletéhez tartozik, hogy már a 19. században, majd a 20.-ban is számos könyv, tanulmány, értékelő és visszaemlékező írás jelent meg róla, munkásságáról. A magyar művelődéstörténet olyan személyisége, akit több tudományterület is magáénak vall, s ez az egyetemesség a biztosítéka annak, hogy emlékezete évszázadokon át fennmarad a magyar társadalomban, s nem kevésbé: szülőföldjén, Vanyolán. Tölgyesi József Válogatás Vajda Péter írásaiból Gyermek- s ifjúkori emlékek Búcsú az apai lakiul Szerettelek, ibolyák, melyek kertemben illatoztatok... Jött a tavasz első enyhe szele, s azonnal megkísértők: ki lehet-e búni a levegőre; ti földtakarótok alul, én a fütött szoba rekeszébül. Együtt köszöntők az első meleg napot, együtt örültünk a meleg esőnek ... együtt láttuk enyészni a tavaszt. Szerettelek, Bakony, kék tetőddel, kék tetődön a fehér nappal vagy a fekete felhőkkel s fekete felhőid gyomrában a fényes villámokkal. Gyakran pihentem bükköseid híves árnyában, gyakran haliám benned a szelek zúgását s e zenét angyalok nyelvének hittem ... gyakran remélék tetődrül az ég kapuján beléphetni. Szerettelek, vidék, halmaiddal, völgyeiddel s völgyeid ölében a híves csermelyekkel, tornyokkal távol s közel ... a Somló kúpjával és a Sághegy leszelt tetejével... Gyakran néztelek át a halmok- és hegyekrül, gyakran szeltelek a futásomban. Szerettelek, felhők, melyek légi halakkint úszkáltatok istenem egében, madarak, melyek csevegtetek előttem és fészkeltetek és dolgot adtatok, hogy elraboljam nyájas fiaitokat ... lepék, melyekkel versenyt siettem egyik virágtul a másikhoz. Szerettelek, pajtásaim, kikkel együtt jártam az oskolába, együtt harangoztam a tornyokban, együtt szánkáztam a halomrul, s együtt csúszkáltam az érben ... leányok, kiknek dalait örömmel hallgatóm, kikkel a kilenc futóst örömest futottam. Szerettelek, anyám, noha sok bajod volt velem; apám, ki lépteimet irányozád ... és öregek, ti, kik bennem látszátok élni. Isten veletek, ... mindnyájatokkal! Elmegyek, ... elhagylak ... csak emlékezetem visz magával... Ne sírjatok! - Ne sírj, anyám! - Fiad rendeltetése elé megy. Nem tudja, miért, nem tudja, hová; de vonzatik ... s isten céljaihoz fogja vezetni. Apám, talán egykor örömkönyük csillognak szemedben ... szép viszontlátás örömkönyűi ... akkor mai búd visszafizettetik... Jertek mind keblemre, kedvelteim. Ez búcsúcsókom. Visszahagylak benneteket... visz- sza gyermek-örömeimet ... s isten tudja, nem marad-e hátra boldogságom leggyöngébb virága? 601
