Lapok Pápa Történetéből, 2006
2006 / Különszám - Vajda Péter, a reformkor progresszív író-pedagógusa,tudósa emlékezete (1808-1846)
mint a Joguz vagy a honkeresők című ötfelvonásost, s összegyűjtött lírája a négykötetnyi Dalhonban jelent meg. Mindezek mellett Vajda írói munkásságának jelentős részét adják a már említett publicisztikai írásai, amelyekben a közéleti ihle- tettség, az aktuális társadalmi problémákra történő reagálás, a nemzet gondjainak agitatív megjelenítése tükröződnek. Személyisége kiteljesedése: pedagógiai munkássága Élete nemzetnevelő szolgálat volt, akkor, amikor a pedagógia éppen az ő korában kezdte meg itthoni tudományossá válását Vajda pedagógiai példaadása sokoldalú volt. írásai, előadásai, tanársága, majd Szarvason az igazgatói munkája mind a népnevelést szolgálta. Amikor lefordította Raff Természethistória gyermekek számára című munkáját, két cél vezérelte: a gyermekek számára korszerű ismeretanyagot adni, valamint az - és ezt a mű előszavában fogalmazta meg saját gyermekkori tapasztalatai ellenpéldájaként -, hogyan kell bánni a gyermekekkel úgy, hogy az humánus legyen, mit kell tenni érdeklődésük kielégítése érdekében, s hogy a tanításnevelés hivatás. Tankönyvei sorában ott található a Magyar-német olvasótár, amely számos, ma is korszerűnek tartható módszerrel segítette a tanulókat, valamint a Nemzeti ábécze, amely az olvasás-írás megtanulását segítette. Tankönyveivel is az emberjobbítás szándéka vezette. Az iskoláknak azt a szerepet szánta, hogy tudást adjanak, felvilágosítók, jellemnevelők, emberformálók legyenek. A pesti protestáns főiskola számára olyan pedagógiai programot készített, amely megújíthatta volna a hazai felsőoktatást. (A protestánsok mindig jeleskedtek a pedagógiai modernizációs törekvésekben.) A Pesten felállítandó protestáns főiskola tanítási rendét tervező pályamunkák (1943) című gyűjteményben kora gyakorlatát meghaladó pedagógiai rendszert és elveket, gyakorlati tevékenységeket írt le. Előjogok nélküli oktatást mindenkinek - így foglalható össze pedagógiai koncepciójának lényege. Amikor 1843-ban Szarvasra került, a helyiekkel ellentétben, országos rálátással tudta kezelni a lokális problémákat. Nagyívü tervei voltak, s ebben példaképnek számított Tessedik Sámuel, aki alig negyed századdal odajövetele előtt olyan iskolát hagyott a kisvárosra, amely a hazai oktatásügy mintája volt. De e negyedszázad alatt nagyot változott a hazai gazdasági, kulturális élet, erőteljessé vált a polgárosodás (ha nem is abban a léptékben, amelyre szükség lett volna), s Vajdának - a természettudósnak, a tanárnak - ebben a környezetben lehetősége nyílt arra, hogy minden vonatkozásban teljességre törekedjen. Munkássága fordulópontot jelentett az iskola életében. Vasárnapi beszédeiben, amelyet diákjai, s a felnőttek egyaránt hallgattak, az erkölcsi nevelő jelleg dominált. (Ez nem volt szokatlan, két évszázaddal előbb Erdélyben Apáczai Csere János ugyanígy hirdette az erkölcsi nevelés és az iskolai oktatás megújulása szükségességét.) Új pedagógiai elvei helyességét a gyakorlat igazolta: a tanulók száma több mint kétszeresére, 200 fölé emelkedett. Mindezek ellenére, amikor e beszédeit meg akarta jelentetni, a cenzor feljelentette. Az iskola felügyelői bár mellé álltak, de állását megmenteni nem lett volna lehetőségük. •k k k S milyen a sors! Néha úgy avatkozik az ember élete, hogy elhozza a megoldást. Vajda 1846 elején lázas beteg lett, s februárban 38 évesen meghalt. Kortársai (közöttük Petőfi) megdöbbentek a kor egyik legismertebb, legelismertebb pedagógus-író, társadalom- és természettudós e korai halálán. Bár életműve - bizonyos mértékig és megélt éveit is figyelembe véve - torzóban maradt, ám amit írt, tett, mégis a teljességet jelentik. Örökség ez, amely ha nem is közvetlenül, de sok vonatkozásban ma is ott van, akár abban a felfogásban, hogy a társadalmi megújulás mindig szükségszerűség, az embernevelés mindig egyéni, de még inkább társadalmi kötelezettség. 600
