Lapok Pápa Történetéből, 2006
2006 / Különszám - Vajda Péter, a reformkor progresszív író-pedagógusa,tudósa emlékezete (1808-1846)
tethette meg írásait, nem csak tehetségének, hanem a progresszív polgári-liberális eszmék iránti elkötelezettségének is köszönhette. Már ismeri Vörösmartyt, Toldyt és Bajzát, a szép- irodalom triumvirátusát, s ők is - főképpen Bajza -, lehetőséget adnak számára az Aurórában történő megjelenésre is. Egyre több kiadvány, főképpen folyóirat számít írásaira, s nem csak prózai munkáira, hanem verseire is. Megélhetését magántanítványok és az írásaiból származó jövedelmek biztosítják. Az utóbbi a kevesebb, mert ekkor még egyetlen folyóirat sem tudja biztosítani külső munkatársai számára az anyagi biztonságot. Ezért vállal segédszerkesztői munkát 1933-ban a Hasznos Mulatságok és a Nemzeti Újság szerkesztőségében. Mások munkáit javítgatja, szerkeszti, de emellett ő is ír e lapokba, rendületlenül. Eszmefuttatások, elmélkedések, filozófiai cikkek, útirajzok, könnyed „cseve- gős” írások és gazdasági témájúak teszik ismertté a nevét. Sokan felfigyelnek széleskörű tájékozottságára, jó stílusára, a társadalom gondjainak átfogó ismeretére, a megoldási módokat kereső igyekezetére. Alig fél év után azonban külföldre, Németországba megy, hogy gyarapítsa természettudományos ismereteit. Itt, Lipcsében kap megbízást egy új ismeretterjesztő, szombatonként megjelenő lap, a Garasos Tár szerkesztésére, amely 1834 első negyedévében került az olvasók kezébe, de megszűnt, mert a postai terjesztésére nem kaptak engedélyt. Mindezek ellenére a Garasos Tárat a magyar sajtótörténet egyik jelentős lapjaként tarthatjuk számon, mert a fejlettebb országok társadalmát ismertette meg olvasóival, elsősorban a kézműves, iparos, kereskedő réteggel. E tanulmányútnak is nevezhető külföldjárása alkalmat adott számára olyan művek olvasására, amelyeket érdemesnek tartott lefordítani, hogy a hazai közönség is megismerje azokat. Két jelentős biológiai müvet alkotott: a Növénytudományt és az Állattudományt, amelyek kora természettudományos színvonalán álltak. 1835-ben Kassán jelentette meg a Magyar nyelvtudományt, amelyet kortársai jelentős, az anyanyelvet fejlesztő műnek tartottak. 1837-ben - ekkor már házas Papp Katalinnal -, az Athenaeum és a Figyelmező belső munkatársa lett. Ez biztosabb megélhetést, jobb írói munkakörülményeket jelentett számára. Lett ideje arra, hogy a budai hegyekben barangoljon, ott találkozzon barátaival, s ott vitassák meg a fontosabb eseményeket. Munkásságát azzal is elismerték, hogy az akadémia tagjai közé választották. Ez a lehető legnagyobb elismerés volt számára, aki a jobbágyvilágból emelkedett a tudományos élet magaslatába. Az 1839-1840-es országgyűlés hatására módosult Vajda társadalomszemlélete: radikálisabbá váltak beszédei és írásai. Elismerően szólt azokról a társadalmi egyesületekről, amelyek célként a társadalmi haladást jelölték meg, legyen az a kisdedóvás vagy éppen a hazai ipar segítése. „A nép sorsának lényeges javítása abban áll: minél inkább kivenni őt a vad állapotbul, hogy fejlett értelme mellett kedve és tudása legyen dolgozni... írta a Figyelmezőben 1840-ben. 1841-ben megválasztották az akkor alakult Természettudományi Társaság titkárának, amely munkássága újabb elismerését jelentette. író-szerkesztője lett a politikai tartalmú Világ című lapnak, amely a Kossuth lapjával, a Pesti Hírlappal egy időben került az olvasókhoz. Ez már bizonyos mértékű politikai befolyást és befolyásolási lehetőséget is jelentett Vajda Péternek. Szépirodalmi munkásságában versei, prózaversei, prózai írásai olyan nagy mennyiségben jelentek, meg, hogy kortársai már életében a jelentős szerzők közé sorolták. ,,Kedélye örökké derült és nyugodt, mert szigorú anyagi körülményei, viszontagságos élete sem tudták megzavarni lelke csendjét s rendületlen becsületes jő szíven s mérsékelt életmódból származó ép testi egészségen alapult megelégedését’’ - írta róla Zilahy Károly a Vasárnapi Újságban. Szinte minden akkori lap, folyóirat szívesen közölte munkáit. Emellett gyűjteményes kötetei, tematikus könyvei is gyarapították alkotásai számát. Prózájában néha elelmenekült az álmok világába, hogy újult erővel vizsgálja a hétköznapok társadalmi problémáit. Regényeket ír, terjedelmeseket, mint a háromkötetes Tárcsái Bendét, s drámákat, 599
