Lapok Pápa Történetéből, 2005
2005 / 1-2. szám - Szabó László: Csekő Árpád
rugalmas felületeken belül tömörülő részecskék mozgásmennyi ség-változási sebességének és elmozdulásaiknak szorzatát. Ezzel a közelítéssel megválaszolható, miért fáradnak el a szilárd testek. Munkát végzünk azzal is, hogy csupán tartunk egy testet. FSZ 1985/9. Közöletlen kéziratom. A cantrálzáras fényképezőgépek zársebességének ellenőrzése. A hálózati váltakozó feszültséggel táplált izzólámpáink izzásában az 50 Hz frekvenciának megfelelően 100-szor alakul ki másodpercenként kisebb fényerősség. Tegyünk a fényképezőgépbe fényérzékeny nagyítópapírcsíkot és állítsunk be például 1/25 s exponálási időt. Úgy készítsük a felvételt az izzószálról, hogy a gépet az exponálás közben, oldalirányban elforgatjuk. Előhívás után 4 sötét és 4 világos csíkból álló negatív képnek kell előjönnie. Fotóélet 1939. II. Ha sötétben távoli lámpákat oldalt elforgatott távcsővel nézünk, akkor az izzólámpák elhúzott fénycsíkja folytonos, viszont a Hg-gőzlámpáké szakaszos. Karvaszné- Reskovicsné-Csekő: Hasznos mulatságok. Népm. P. I. 1971. Sokszálas elektroszkóp. A FSZ 1965/2. számában látható eszköz házában 5 db olyan réz tartórúd és alumíniumfüst- lemezkés elektroszkóp van, mint a többi Csekő-elektroszkópban. A tartórudak felső végének egy kis darabja vízszintesre van görbítve. Az öt kis elektroszkóp a ház felső plexilapjának igen közeli furataiban van rögzítve. Ha a fázisfeszültségre kötöttmoz- góvezeték kezünkben lévő magasszige- telésü banándugó fémvégződését végigrántjuk az elektroszkópsor felső végződésein, némelyik füstlemezke kitérését észlelhetjük. Az elektroszkópsorhoz megdörzsölt ebonitrúddal közeledünk, egy egyik füstlemezke kitérése esetleg csökken, egy másiké pedig nő. Váltakozó nagyságú, és + vagy - előjelű töltést kaptak. Ankét Dokumentáció 1964. Kézirat fk. BÚCSÚ AZ ÚJ TANÍTÓINKTÓL Csekő Árpád igazgató oklevélkiosztáskor mondott beszéde (1942^43-as tanév, a Tanítóképző Évkönyve) Az évről-évre megismétlődő oklevélkiosztáskor mindig igen nehéz szívvel szólok a távozókhoz. Persze, hogy nehéz a szívem: távoznak körünkből olyan szeretteink, akik viszik lelkünk egy-egy sugarát, viszont aggódva gondolok arra, megtet- tünk-e mindent abban az irányban, hogy a legnehezebb feladatban - a tanító hivatásban - jól fogják-e megállni a helyüket. Éppen ezért útravalóul az öt év folyamán sokszor emlegetett legfontosabb nevelési eszméket szerettem csokorba kötni, tehát búcsúszavaimban mondhatnám legvégső összefoglaló ismétlést szoktam tartani. Most mást teszek. Elhagyom az ismétlést. Akarom hinni, hogy Önöket képessé tettük annak önálló elvégzésére is. Elhagyom pedig azért, mert útravalóul sokkal időszerűbb mondanivalóm van. Háborúban vagyunk és annak vége még egyáltalában nem látható. Önök jó része már most katona lesz. A többiek katonáskodására is hamarosan sor kerül. Mindegyikük a közszellemnek tevékeny munkálója lesz. (Jó vagy rossz irányban.) Az ország minden tanítójának 1-1 századnyi emberanyag helyes világnézetének kialakításában döntő szerepe lehet. Ezekből az okokból mindenekelőtt annak belát- tatását érzem szükségesnek, hogy hazánkat csak az ősi katonaszellem töretlen fenntartásával, sőt annak fejlesztő irányú fokozásával tarthatjuk meg és állíthatjuk a nemzetek között megérdemelt helyre. Azt akarom, hogy Önök ne essenek abba a hibába, amilyen hibába az első világháború után estünk, amikor az ország népességének nagy többsége lelkében sikerült az ellenséges propagandának kialakítani azt a téves hitet és vágyat, hogy zöldasztal mellett, békés úton is lehetséges egyes nemzetek károsodása nélküli együttműködés. Ez a 495
