Lapok Pápa Történetéből, 2005
2005 / 1-2. szám - Szabó László: Csekő Árpád
propaganda most is működik. Annál inkább világosabban kell ezt látnunk, mennél jobban közeledünk a háború végéhez. De ennek nemcsak a magunk részéről való tisztán látása szükséges, hanem törekednünk kell általánossá tételére. A nemzetek békés együttműködésének hangoztatása sok vezető államban szokásos külszín, de mindig észrevehető a cselekedeteinkben egy bizonyos kettősség. A nagyvilágnak szánt utópisztikus közfelfogás és megnyilatkozásaik mögött az állami törekvések legridegebb önzésről tanúskodnak. Tehát: szükséges, hogy baráti kezet adjunk, de nyugalmat biztosító ez csak akkor lesz, ha a szembenálló a szorításkor annak keménységéről, edzettségéről is meggyűzött. Meg fogja Önöket katonai bevonulásuk alkalmával lepni, hogy a karpaszományos- ok között olyan sokan lesznek tanítók. A kétségtelenül nagy számarány mellett ez azért is rögtön megállapításra kerül, mert a tanítóság, mint tisztviselőosztály esetében nemcsak a foglalkozás azonos, hanem az iskolázottság is. Nyilván az előbbiek következménye, hogy a katonaságnál rögtön az válik mindenkiről köztudomásúvá: tanító, vagy nem tanító. Nem kell részleteznem azt, hogy már csak ebből a szempontból is milyen döntő fontosságú az Önök egyéni viselkedése az össztanítóságra és a tanító- képzésre nézve. Következőleg: Önöknek jobbaknak kell lenniök, mint másoknak. Joggal elvárhatjuk Önöktől az életben - intemátusi gyakorlottságuk alapján -, hogy tapasztalataik révén biztosítékai lesznek egyenletes jóratörekvésben emelkedő irányzatú közszellemnek. Felhívom erre figyelmüket azért, mert az olyanok, akik nem szoktak hozzá a nap 24 órája szinte minden percének közületben való élésére, azok a járatlanságuknál fogva valamilyen túlzásba esnek. A miden emberben meglévő szemérmesség alapján cselekvők kigúnyolásban részesülhetnek, viszont az oktalanul testileg és lelkileg szemérmetlenek előidézői lesznek egy bizonyos rossz irányú eldurvulásnak. A hirtelen kialakult barátságokban lelkünk, énünk teljes feltárása csak ritkábban lesz mélyítő hatású. Egészen rossz eredményre vezet, ha nem egyesek, hanem közületek lesznek annak birtokosaivá. Az ilyen lelkét teljesen feltáró rend szerint későn és akkor veszi észre magát, amikor a barátja, a többiek részéről nincs viszonzás. Látszólag a társak nagyon helyes és szükséges tartózkodása fogja megmerevíteni a kapcsolatot. Ha ezen Önök közben-közben el fognak merengeni, akkor az ilyen időszakos zökkenők azért nem borítják fel a közületi jóviszonyt, sőt edző- désre, fejlődésre lesznek jók. Nagyobb vigyázattal kell, hogy eljárjanak a szükségszerűen előálló közvetlenség tekintetében. A neveléstudományi tanulmányaik alapján könnyen belátják, hogy nem okos, ha a természetükké válik a gátlás nélküli, a csiszolatlanul természetes testi és lelki élet. Nagy szükség van arra, hogy tanult nevelt- ségük fékezze Önöket a véleménynyilvánításban, a primitív vágyak közlésében. A határozottságot, keménységet pedig nemcsak goromba és csúnya szavakkal lehet elérni. A finomabb női társaság nélküli életben nemcsak annak érzéki hiánya vigyen szerepet beszélgetéseikben, hanem serkentse jó irányú törekvésre abban a tekintetben, hogy közönséges beszédeik, cselekedeteik ne legyenek szokássá válva gátlóivá az úri társasági fellépésüknek. Figyelmeztetnem kell Önöket arra, hogy a katonai életben, annak nevelői ténykedői közül sokak tartani fognak az Önök bírálatától. Parancsnokaik nagy része nem iskolázott nevelő és mégis nevel. Lesz alkalmuk Önöknek példákat látni arra, hogy tudományosan megalapozott módszerek nélkül is nagy eredményeket lehet elérni. Végezzék munkájukat nyitott szemmel, de tartsák meg véleményüket saját maguknak. Legyen erejük arra, hogy elhatározásaiknak majd akkor szerezzenek érvényt, akkor próbáljanak tanult nevelőként parancsolni, amikor hosszabb szolgálat után megfelelő katonai rangot elértek. De tegyék is ezt meg, ne fásuljanak el a kiképzésük alatt. Jól jegyezzék meg azt, ha valahol, akkor éppen a katonáskodás alatt a jó példa ér legtöbbet. Nem oktatások, intelmek kellenek a csúnya beszéd elkerülé496
