Lapok Pápa Történetéből, 2005
2005 / 3. szám - Mészárosné Stenger Katalin: Pápai életrajzok: ötvenhatos hősi halottaink
alhadnagy a Munkás-Paraszt Hatalomért emlékérmet kapta, továbbá Vörös Csillagérdemrenddel tüntették ki. MAGYAR FORRADALMI MUNKÁS-PARASZT KORMÁNY Az új hatalom a kisebb-nagyobb pontatlanságokkal nem törődött. „Stengel Ferenc” honvéd alhadnagyi előléptetése 1957. október 29-i hatállyal történt, de erről utólagosan 1958. április 16-i kelettel kaptunk értesítést. Hősök és áldozatok kellettek a régi-új hatalom erejének megmutatásához. Utóélet A család emlékezete szerint 1958-tól 1989-ig bátyám sírját minden esztendőben november elején megkoszorúzták. Salamon Károly síijára sosem tettek koszorút. 20-25 éve még előfordult, hogy ismeretlen személyek, osztálytársak virágot, koszorút tettek a sírra. Lassan elmaradtak ezek a megemlékezések. Ilona nővéremmel együtt úgy emlékszem, mintha 1990-ben megkoszorúzták volna mindkét sírt. 2003-ban és 2004-ben október 23-án koszorú és gyertya került mindkét sírra. Ezen a ponton adódhat egy nagyon érzékeny kérdés, melyet 50 év után, bármilyen kényes is legyen, meg kell vizsgálni. Mégpedig az, hogy helyénvaló döntés volt- e elfogadni a családnak azt, hogy a régi hatalom nevében kivezényelt, egy ismeretlen eredetű lövedéktől halálosan sebesült katonafiukat, akinek halálhírét a forradalmi hadsereg erősíti meg, végül a visszatért régi rend nevében avatják hőssé... Az igazságos állásfoglaláshoz fel kell még vonultatnunk néhány fontos körülményt. Mindenekelőtt: a család nem volt döntési helyzetben, a döntést a hatalom hozta meg. Hogy konkrétan milyen tényleges vagy mögöttes érvekkel, okokkal, azt ők tudták. A család csak egyet tehetett: csendben tudomásul vette a feje fölött meghozott döntést. Aki ellenkező viszonyulást várna, az sem az adott történelmi kor nagyon kemény viszonyaival, sem az egyik családtagját elvesztett gyerekszerető, sokgyermekes család lelki világával nincs tisztában. Tudni kell, hogy az országban - néhány, később „forradalmi ezrednek” kinevezett alakulat kivételével - a hadsereg együtt haladt a forradalom eseményeivel, beleértve a bizonytalanságot, a zavarokat és a forradalom lángjának ellobbanását is. Ha eltekinthetnénk a politika fordulataitól, mondhatnánk, hogy a mindenkori hadsereg Stenger Ferenc Györgyben a saját katonahalottját látta. Bizonyára voltak olyan tisztek, akik ezt valóban így gondolták, mert részvétük, együttérzésük őszintének tűnt. 1958. november 8-ára emléktáblaavatóra hívott a Magyar Rádió és Televízió. Édesapám és én (Stenger Katalin) vettünk részt az ünnepségen. Apám nem sírt, csak nagyon 510
