Lapok Pápa Történetéből, 2003

2003 / 5-6. szám - Mészáros Gyula: A vitéz Szügyi Zoltán vezérőrnagy 1945. július 1-i memorandumának története

E/A Magyarország földrajzilag az európai szlávság ölelő gyűrűjében fekszik (észak­ról csehek, szlovákok, ruténok, délről szer- bek, horvátok, szlovének. A múlt század közepén megindult pán-szláv mozgalom apostolai (Frantisek Palcky, Stur, Moyzes stb.) a magyarságot a szlávság első számú ellenségének minősítették, amely helyzeti fekvésénél fogva legfőbb ellensége a szlá­vok egyesülésének és a pánszláv törekvé­sek megvalósításának. 1 ,/B A német törekvések „Dráng nách Südosten” vonalában - éppen függetlensé­géhez való törhetetlen ragaszkodása miatt - Magyarország volt az első akadály, amely ellenállt az imperialista törekvéseknek. Ily módon Magyarország földrajzi helyzete következtében a pán-szláv és német impe­rialista töre/a’ések ütközőpontjába került. 2./Ebben a szerencsétlen földrajzi adottságban a magyar politikát három alapelv vezette: A JA bolsevizmus 1919 évi rémuralma meg­ismertette Magyarországgal ennek a poli­tikai rendszernek minden borzalmát, any- nyira, hogy a magyarság örökre irtózzék a bolsevizmustól. B. / A Trianoni Békediktátum alapján az egy­séges magyar néprajzi területből kiszakított és idegen - ellenséges érzelmű - uralom alá kényszerített 4,5 millió magyar vissza­csatolása Magyarországhoz. Magyarország ezt az emberileg jogos és igazságos kíván­ságát, melyről egyetlen valamirevaló nép sem mondhat le, a népek önrendelkezési joga alapján hangsúlyozottan és mindig ki­fejezetten békés úton kívánta megoldani, erre a Trianoni Békediktátum egyik pontja elvileg módot nyújtott. C. / A magyar politika harmadik alapvető törek­vése volt, hogy a földrajzi helyzetéből folyó szerencsétlen helyzetet a nyugati hatalmak­kal kiépítendő baráti együttműködéssel el­lensúlyozza. Sajnos, ebben a törekvésben úgyszólván semmi megértésre sem talált. Nagy-Britannia, amelyhez Magyarország először fordult, és amelynek közvéleményét mély szimpátiától vezetett következetesség­gel igyekezett a magyar ügynek megnyerni, teljes érdektelenséget tanúsított Magyar- ország irányában (Rothermere-akció.) Franciaország elvakultan a Kis-Entente mellett állott. Egyedül Itália értette meg Magyarország közép-európai kulcshelyzetének fontossá­gát és baráti magatartásával kiemelte Ma­gyarországot az elszigetelődésből. D. / A német-olasz tengely kialakulásakor ily módon Magyarország mintegy automatiku­san a német törekvések körébe került. E. / Amikor aztán a szláv bolsevizmus és a ger­mánság között 1941-ben kirobbant a háború, a magyarságot a szláv bolsevizmus, vagy a germán elnyelés fenyegette. Ebben a szeren­csétlen helyzetben a magára hagyott Ma­gyarországnak választania kellett. Természe­tes, hogy ilyenkor mindenki igyekszik a ki­sebbik rosszat választani, ami Magyarország esetében a szláv bolsevizmus elleni védeke­zés érdekében (ez volt a nagyobb veszély) a német oldalon való elhelyezkedést jelentette, annál is inkább, mert egyedül a német-olasz tengely támogatta Magyarországot a Tria­nonban elszakított magyarlakta területek visszacsatolásában. 3./ Tehát a hitleri Németországnak mi nem ér­dekszövetségesei voltunk, hanem kényszer­társai. A magyarság, sem az egész nemzet, sem a legutolsó magyar ember, a németek el­járását nem helyeselte még a csehekkel szemben sem, akik pedig velünk ellenséges magatartást tanúsítottak. A német-lengyel vitát pedig 1939-ben kormányzónk a pápa vagy a nyugati nemzetek ítélőszéke elé java­solta vinni a béke érdekében. Minden hábo­rús akcióban akaratunk ellenére kényszerül­tünk bele, mert Németország hatalma velünk szemben még a háború második szakaszában is olyan nyomasztóan erős volt, hogy a szembehelyezkedés a magyar állam és nem­zet teljes tönkre tételét vonta volna maga után. A kormányzó és a parlament nagy többségének akarata és célja az volt, amit a Teleki-, Kállay-, Lakatos komiányok a lehe­tőség szerint akadályoztak. A magyar külpolitika célja mindenkor a Duna völgyében egy olyan egészséges politi­kai csoportosulás létrehozása és az abban való lojális együttműködés volt, mely Németor­szággal szemben kellő ellensúlyt jelenthetett volna, és amely Angliára támaszkodva bizto­432

Next

/
Oldalképek
Tartalom