Lapok Pápa Történetéből, 2003
2003 / 5-6. szám - Mészáros Gyula: A vitéz Szügyi Zoltán vezérőrnagy 1945. július 1-i memorandumának története
síthatta volna Közép-Európa és a Balkán súlyát még egy esetleges német-orosz együttműködés esetén is. (Ez azonban még ma sem vált időszerűtlenné.) Ezt az egészséges csoportosulást azonban lehetetlenné tette a Kis-entente rövidlátó, elvakult és csak magyargyülölő politikája, amellyel a tisztán magyar területeken is a magyarság lassú de teljes elnyomását akarták elérni és ezzel a csonkaországi közvéleményt állandóan vérig izgatták, ugyanakkor (nem is egyszer) a szövetség eredeti céljával s feladatával ellentétben Németországgal együttműködtek - Románia, sőt Jugoszlávia is. Pl.: Dolfuss a meggyilkolásakor, amikor Olaszország Ausztria védelmére felvonult a Brennerre, Jugoszlávia viszont Ausztria ellen mozgósított stb. Pedig a magunk részéről többször tettünk - önmagunkat, nemzeti elkeseredésünket legyőzve - baráti lépéseket a szomszéd népek felé. Pl. a kormányzó mohácsi beszéde 1926- ban, Bethlen akciója az erdélyi kérdésben, stb. Ugyanezeket még egyszer megismételtük már a háború folyamán is, az első bécsi döntés után, amely Anglia, Franciaország, Lengyel- ország és Olaszország befolyására, a németek ellenkezése ellenére valóban az igazság és a néprajzi elv alapján alkalmas lett volna arra, hogy a szlovák és magyar nép között a békét örök időkre létrehozza. Baráti jobbot nyújtottunk Szlovákiának, amit az éppen a német befolyásra visszautasított. Létrehoztuk a Jugoszláv Magyar Békét, amely nem német, hanem a két nép érdeke mellett elsősorban angol érdek volt. Ezt a németek hiúsították meg erőszakos és durva közbelépésükkel. (Teleki Pál miniszterelnök emiatt lett öngyilkos). Mindezt részleteiben láthatjuk az események alábbi ismertetésénél. Események 1938: A kormányzó Kidben visszautasítja Hitler azon felszólítását, hogy vegyünk részt a csehek ellen tervezett háborúban. Ennek megtorlásául a németek csak hosszú huzavona után voltak hajlandók támogatni bennünket a felvidéki magyarlakta területek visszacsatolása ügyében. Csak amikor az olaszok után az angolok is bírálták csehszlovákiai magyar kérdés megoldását, akkor vállalták az első bécsi döntést. 1939: A magyar nemzet azon általános kívánságára, hogy a magyar-lengyel közös határ érdekében Kárpátalja kerüljön vissza Magyar- országhoz, mikor Csehszlovákia a szlovákok elszakadása és a németek bevonulása folytán egyenlőre megszűnt, e területet jóformán teljesen a németek ellenőrzése dacára szállottuk meg. (A németek a hozzájárulásukat csak március 14-én este, az utolsó órákban adták meg, amikor az angol kormány, amelyet szintén megkérdeztünk, már régen a beleegyezését adta). Előzőleg azonosan a Yolosin-féle kárpátaljai köztársaságot Németország elismerte, sőt hozzá követet is küldött. Egyébként a ruszinoknak őszinte és teljes autonómiát adtunk - még az ott lévő magyarság rovására is -, és a magyar uralom öt éve alatt olyan prosperitást és virágzást élveztek, amilyenben a testvér csehek alatt sohasem volt - és a földrajzi okok miatt nem is lehetett - részük. Ez természetes is, mert Kárpátalja ezer szállal van a magyarlakta Alföldhöz hozzánőve, ezzel szemben semmi szerves kapcsolatban nincs a cseh-morva területtel, sőt a szlovákokkal sem! 2./ Amikor a danzigi kérdés miatt a feszültség fokozódott és úgy látszott, hogy a németek erőszakosan teremtenek befejezett tényeket, önkéntes magyar szabadcsapatok (ama Héjjas István „rongyos gárda'-ja) mentek a magyar kormány hallgatólagos tudtával a lengyelek mellett küzdeni.7 7 Egyedüli magyar fegyveres tevékenységét a megtámadott Lengyelország mellett több adat is bizonyítja. Valószínűleg a 19. lövész század emberei voltak, ismertebb nevén „Rongyos Gárdisták” -amely alakulatot 1939-ben feloszlattak hivatalosan - századparancsnokuk Keméri Nagy Imre főhadnagy volt, aki 1943-ban a Keleti Arcvonalon hősi halált halt és akit a németek éppen Varsóban temettek el. A század tagjai között voltak szentesiek is. Ismert résztvevője volt valószínűleg Zsabka Kálmán. (Znióváralja, 1897. október 19. - Budapest, 1971. augusztus 29.,) színész, filmproducer, ellenálló kisegítő karhatalmi századparancsnok. Színésznek készül. Első világháborús frontkatona, 1919-ig szolgál. A Turul Szövetségnek kezdettől tagja, nacionalista, fajvédő nézeteket vall. 1938-39-ben a „Rongyos Gárda” tagjaként részt vesz a Kárpátalja megszállását előkészítő akciók szervezésében. A második világháború kitörése Lengyelországban éri, ahol a lengyelek megsegítésére szabadcsapatot szervez. 1941-ben szakít a Turul Szövetséggel, egyre világosabban ismeri fel a náci veszélyt. 1944 szeptember végén a 433
