Lapok Pápa Történetéből, 2003
2003 / 4. szám - Emlékek Dr. Szőllősy Sándor polgármesterről
S ZALAI ANTAL helytörténész emlékezése: Dr. Szőllősy Sándor kétségtelenül megbecsülésnek örvendett Pápán, bár a nyilas időkben ő volt a város polgármestere. A szovjet csapatok megérkezése után visszatért a városba, melyet a megyei nyilas vezetők brutális fenyegetésének hatása alatt az utolsó napokban kénytelen volt elhagyni. Ma is vannak idős emberek, akik meg vannak győződve arról, hogy ő mentette meg a várost a nagyobb háborús pusztításoktól. Egyesek szerint átment a szovjet csapatokhoz, s rábeszélte az illetékes parancsnokot, hogy hagyják abba Pápa bombázását, mások szerint a határban sóval és kenyérrel fogadta a szovjet előőrsöket, akik e gesztus hatása alatt aránylag kíméletesen bántak a lakosokkal. Pápáról történt menekülése során a határt nem lépte át, Jákon várta meg a front átvonulását, majd hazatért Pápára. Az új polgármester, dr. Sulyok Dezső javaslatára az új városi tanács első ülésén tanácsnokká választotta, s az anyagi, szociális, jóléti ügyeket bízta rá. Munkáját nagy igyekezettel végezte az úgynevezett Kiss Tivadar házban berendezett irodájában. Sokan fordultak hozzá problémáikkal, s ő igyekezett minden kívánságnak eleget tenni azokban a nehéz időkben. Később, mikor igaztalanul megvádolták, sokan sajnálták, sokan próbálták menteni. Tragikus halála ugyancsak részvétet váltott ki az emberekben. HUSZÁR JÁNOS ny. tanár emlékezése: Gyermekkoromban dr. Szőllősy Sándor már városi tisztviselő volt, akit szinte mindenki ismert Pápán. Szüleim, rokonaim, az engem körülvevő felnőttek egyöntetűen azt mondták róla, hogy igazi úriember. Ez meglátszott a külsején is. Öltözéke mindig választékos volt, megjelenése tiszteletet parancsolt, egyformán rendkívül udvariasan köszöntött mindenkit, akit ismert, vagy aki őt üdvözölte. Én diákként iskolába menet természetesen köszöntem neki, amit ő úgy viszonozott, mintha egyenrangú felek lettünk volna. Később is azt tapasztaltam, hogy mindenkivel egyformán udvarias. Nagy tiszteletnek örvendejt, az embereknek bizalma volt hozzá, hittek benne. Nemcsak az értelmiségiek, de az iparosok és gazdálkodók körében is nagy volt a tekintélye. Úgy tapasztaltam, Pápa lakói büszkék voltak arra, hogy ilyen jó megjelenésű férfi a város egyik vezetője. Egészen természetesnek tűnt, hogy Hamuth János után ő lett a város polgármestere, miután hasonló tekintélyű tisztviselő nem volt akkor a városházán. Becsületére vált, hogy a legnehezebb korban, 1944 őszén vállalta a város vezetését, érezve, hogy a lakosság minden rétege támogatja, ezt érzékelve a nyilasok sem merték leváltását kezdeményezni. Amint megkapta a polgármesteri megbízatást, azonnal hatalmas feladatok megoldása várt rá. A város lakossága a menekültekkel kétszeresére, háromszorosára duzzadt, nemcsak az elhelyezésükről, de élelmezésükről, számbavételükről is gondoskodni kellett. A tisztviselői gárda megnövelésével sikerült úrrá lennie a nehézségeken. Dr. Szőllősy Sándor 1945 elején már tudta, hogy Pápát néhány hét alatt elérik a szovjet csapatok, s ha itt ellenállást találnak, rommá lövik az értékes műemlékekben gazdag várost. Sikerült is nemcsak a Bertalan Árpádról elnevezett ejtőernyős ezred parancsnokával, Tassonyi Edömérrel, hanem vitéz Makray Ferenc századossal, a város védelmére kivezényelt zászlóalj parancsnokával is megegyeznie. Erről az ezredparancsnoknak a háború után készült emlékirata tanúskodik. A németek Pápánál több napra fel akarták tartóztatni a szovjet csapatokat, egy esetleges szovjet offenzíva esetén. Erre utal, hogy a polgári lakosokkal a város keleti és déli határában lövészárok- rendszert alakítottak ki, s már 1945 januárjában kineveztek egy harci tapasztalatokban gazdag német ezredest a védelem parancsnokává. Az ő utasítására a pápai ejtőernyős ezred több ízben tartott védelmi gyakorlatot a keleti oldalon. Előbb az első, majd a második zászlóalj vonult ki, s helyezkedett el a védmüvekben vizsgálva a kilövési lehetőségeket, keresve a tűzfegyverek elhelyezésére alkalmas pontokat. A szovjet csapatok megérkezésekor a déli oldalon németek ásták be magukat, a város keleti szélén az ejtőernyős ezred frissen feltöltött, jól felszerelt második zászlóalja vonult védelembe. A szovjet csapatok első próbálkozásait, a páncélosokkal végrehajtott erőszakos felderítéseket a németek páncéltörő ágyúkkal visszaverték, majd március 25-én az esti órákban állásaikat elhagyták abban a reményben, hogy a magyar katonák védeni fogják a várost. A magyar parancsnok, vitéz Makray Ferenc százados egy rádiós rajjal figyeltette a németeket, majd azok elvonulásáról értesülve azonnal parancsot adott az állásoknak az éj sötétjében történő tervszerű kiürítésére. így a polgármesterrel történt megállapodásnak megfelelően 424
