Lapok Pápa Történetéből, 2003

2003 / 4. szám - Emlékek Dr. Szőllősy Sándor polgármesterről

az ejtőernyős zászlóalj a harci érintkezés megkez­dése előtt Csorna irányába fegyelmezetten száza­donként elvonult. A német városparancsnok tiszt­jei a menetoszlop mellett száguldozva őrjöngve keresték egész éjszaka a magyar parancsnokot, de erőfeszítésük sikertelen maradt. Dr. Szőllősy Sándor polgármester ekkor már nem volt a városban, miután a kiürítési parancs megtagadása miatt a megyei nyilas vezetők halál­ra keresték. A tűzoltókkal együtt távozott az utol­só előtti napon, majd Vas megyében megvárva a front átvonulását, hazatért Pápára, ahol a közigaz­gatás újjászervezésében pótolhatatlan szolgálato­kat tett, az új polgármester, Sulyok Dezső mellett, aki őt örömmel fogadta. A városházán ekkor szovjet katonai parancsnokság volt, a város veze­tői és tisztviselői magánházakban, e célra igénybe vett lakásokban dolgoztak szétszórtan. Engem 1946 februárjában megválasztottak a Református Általános Iskolához pedagógusnak. A kor szokásának megfelelően nekem is el kellett mennem a presbitérium tagjaihoz bemutatkozó látogatásra. Dr. Szőllősy Sándor egyik legtekin­télyesebb tagja volt a presbitériumnak, így őt mindenképpen fel kellett keresnem. Az a hír járta, hogy ő szinte mindig a hivatalában van, azt taná­csolták, ott keressem fel. Az irodája az úgyneve­zett Kiss Tivadar féle ház egyik emeleti lakásában volt. Egy nagy íróasztal előtt ült, mely roskadásig volt hivatalos iratokkal. Kedvesen fogadott, né­hány bíztató, buzdító mondat után azonnal érzé­keltem, hogy neki rengeteg a dolga, így hamaro­san el is köszöntem tőle. Alig vettem búcsút tőle, máris beletemetkezett újra az iratokba. Mint helytörténész a hatvanas években több­ször beszéltem vele polgármesteri korszakáról. Minden alkalommal elmesélte, hogy a nyilasokkal állandóan összeütközésben volt, szinte napról napra fenyegetések érték. Egy alkalommal a me­gyei nyilas vezető a városi tanács nyilvánossága előtt azzal fenyegette, hogy a Fő téren fogja ineg- botoztatni. Az utolsó napokban tarthatatlanná vált a helyzet, mert a nyilasok a város teljes kiürítését követelték tőle, melyet ő megtagadott. Ezért kel­lett rövid időre elhagynia a várost, de amint lehe­tett, azonnal visszatért. Jó érzés volt számára, milyen sokan tudták, hogy ő mentette meg Pápát a háborús pusztítástól, s ezért köszönetét mondtak. Olyan legendák is születtek, hogy ő sóval és ke­nyérrel ment a szovjet csapatok elé, s a parancs­nokot rábírta, kímélje a várost és lakóit. Ez nem felel meg az igazságnak, de sokan hittek benne, köztük az én édesanyám is. 1946 után hamis vádak alapján perbe fogták, meghurcolták, de tisztázta magát. A város nagy kárára nem vették vissza a polgármesteri hivatal­ba, könyvelő lett a Vasipari Vállalatnál, ahol tisz­telték, becsülték. Erre mutat, hogy nyugdíjba vo­nulása után is évekig foglalkoztatták. Élete utolsó éveit Pesten töltötte. Egy napon eltűnt a lakásából. Holttestét a Dunából fogták ki. Akik ismerték, azok bizonyosra veszik, hogy igaz­ságtalan meghurcoltatása miatt vetett véget életé­nek. HUSZÁR LÁSZLÓ emlékezése: Dr. Szőllősy Sándor Pápán igazi úriember hí­rében állt. Vonatkozott ez nemcsak emberi maga­tartására, de viselkedésére, mozgására, külsejére is. Soha nem öltözött feltűnően, de ruházata min­denkor ízléses volt. Jól ált neki az egyenruha is, mert mint önkéntes tűzoltótisztnek járt az uniformis. Nagy tisztelet övezte, az utcán sorban köszön­tötték az emberek, bár nehéz volt őt köszönésben megelőzni. Személyesen csupán kevés alkalommal talál­koztam vele, de minden alkalommal udvarias és igen megértő és segítőkész volt. Mikor 1945-ben nyugatról, ahol hadikórházban voltam, hazakerültem, örömmel és megnyugvással tapasztaltam, hogy ő ismét ott van a város vezetői között. Későbbi meghurcoltatását fájdalommal tapasztaltuk, tudtuk, hogy a koholt vádakból, me­lyeket ellene felhoztak, semmi nem igaz, ő képte­len lett volta bármiféle tisztességtelen dolgot el­követni. Később könyvelőként is megbecsülésnek örvendett, mert az új munkakörében is példamu­tató munkát végzett. Nem tudom, honnét értesült arról, hogy köz­tünk távoli rokoni kapcsolat van, de mindig, mint rokont köszöntött, közvetlen volt hozzám. Tragikus halála nemcsak engem, de mindazo­kat megrendítette, akik őt ismerték. Mindig tisztelettel és szeretettel gondolok rá. NAGYVÁRADI JÓZSEF ny. tanár emlékezése: A mi népes családunkban nagy tekintélye volt dr. Szőllősy Sándor pápai városi tisztviselőnek, későbbi polgármesternek. A nevét nálunk min­denki tisztelettel említette. Apám, Nagyváradi Pál tűzoltó törzsőrmester hivatásos tűzoltó volt. Dr. Szőllősy Sándor ön­kéntes tűzoltóként tiszti rangot viselt, s mint ilyen 425

Next

/
Oldalképek
Tartalom