Lapok Pápa Történetéből, 2002
2002 / 3. szám - Huszár János: Bevezető a ’’Jókai rokonság Pápán” című tanulmányhoz
3. SZÁM LAPOK PÁPA TÖRTÉNETÉBŐL PANNICULUS SER.C. NO. 148. 2002. Huszár János: Bevezető a ’’Jókai rokonság Pápán” című tanulmányhoz Pápán az 1950-es évek derekán az Állami Tanítóképző Intézet magyar és pedagógia szakkörének tagjait tanulmányi sétára vitte a szaktanár, Lux Ibolya, az Alsóvárosi temetőbe, s felkeresték Dunántúl Athénje neves tanárainak a sírjait. Tarczy Lajos és Bocsor István neve a tankönyvekből ismert volt, de Váli Ferenc profesz- szoré nem. Két márvány sírkő felirata igazította el a diákokat. Az egyik Váli Ferenc és felesége, Jókai Eszter hamvai felett áll; a másik leányuk, Váli Mari és férje emlékét őrzi. Ok voltak Jókai Mór pápai rokonai. Valószínű, hogy ekkor született meg a tanárnőben a gondolat, hogy Váli Mari visszaemlékezései nyomán megírja a pápai rokonság történetét. Ez az írásmű megszületett, s 1988-ban el is hangzott Budapesten, a Református Kollégium öregdiákjainak egyik összejövetelén. A tanulmány elolvasása előtt ismerkedjünk meg a szerzővel! Lux Ibolya életének első 36 évét - 1959- ig - Pápa dajkálta. A szülők a Református Nőnevelő Intézet tanárai lévén két lányukat a Nátusban tanítatták, három fiúk pedig a Református Kollégiumban végzett. A magyar szakos édesanya, az Erdélyből kiszakadt Czucza Emma gyakorló iskolai tanítónő; Csekey Jolán polgári iskolai, Pentz Ilona tanítóképző intézeti tanár magyarórái nemcsak pályázatok írására ösztönözték Lux Ibolyát, hanem segítették önképző- köri ifjúsági elnöki szerepléseit is. A történelmi múltú Kollégium szellemi közelsége, varázsa, a híres professzorok, nagynevű diákok példája, a város élete, a ’’genius loci” nagy hatással voltak ekkor az ifjúságra. Lux Ibolya 1942-ben szerzett tanítói oklevelet, s kapott állást volt iskolájánál. 1948-ban - az előírásnak megfelelően - gyakorló iskolai tanítói bizonyítványt szerzett. 1949-ben a pápai Állami Tanítóképző Intézetbe helyezték át a létesítendő Pedagógiai Főiskola szervező titkári teendőinek ellátására. A főiskola nem nyílt meg, így különböző beosztásokban, a Tanítóképzőben dolgozott Lux Ibolya. Időközben Budapesten, a Pedagógiai Főiskolán általános iskolai magyar-történelem, az ELTE pedagógia szakán középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1959-ben a pápai tanítóképző megszűnése után a minisztérium Lux Ibolyát Szombathelyre, a Felsőfokú Tanítóképző pedagógiai tanszékére helyezte át. Kezdetben anyanyelvi módszertant, később didaktikát tanított az időközben megnyílt tanárszakon is. Itt sokféle megbízatása volt, egyebek mellett feladatot kapott a tanszék kutatási témájának gondozásában. Ezzel kapcsolatban egyhetes tanulmányúton vett részt egy németországi pedagógiai intézetben, Magde- burgban. Felettesei 1974-ben ”Az oktatásügy kiváló dolgozója”, 1978-ban a ’’Munka Érdemrend bronz fokozata” kitüntetéssel jutalmazták munkáját. Sikereiről életrajzában így ír: ’’Pedagógiai pályám legnagyobb ajándékának tartom, hogy az Országos Tudományos Diákköri Konferenciákon olyan hallgatóknak lehettem a mentora, akik tíz év alatt 30 díjnyertes pályamunkával tértek haza. A legtöbb ’’fődíjas”, ’’nagydíjas” vagy ’’különdíjas” volt. 1978-tól mint nyugdíjas docens óradóként tanított 1990-ig. Pápai emlékeit ’’Építsünk: malmokat és iskolát!” című írásában foglalta össze, amely a PÁPAI DIÁKOK című sorozat 8. köteteként jelent meg. Az írást folytatja, s közben Szombathelyen és Pápán szívesen vállal előadásokat. 321
