Lapok Pápa Történetéből, 2002
2002 / 3. szám - Huszár János: Bevezető a ’’Jókai rokonság Pápán” című tanulmányhoz
Lux Ibolya: Jókai rokonsága Pápán 1. Előszó Alig eszméltünk a világra, de azt már tudtuk, hogy az a ház a Jókai utcában, amelyben mind az öt Lux gyerek született, nem akármilyen. Pedig az utcáról nézve nem volt különös. Amolyan háromablakos, parasztbarokk, tűzfalas, földszintes épület. Szinte elveszett a pompás református püspöki palota mellett. Szemben vele az Irgalmasok Kórháza is mintha kisebbre nyomta volna. Azonban, ha valaki belépett az udvarra, meglepődve vette észre, hogy az udvari rész fele emeletes. Vaskorlátos gangja van. A kertre néző oldalon pedig gólyalábokon álló, fából épített veranda csatlakozik hozzá a magasban. (Ilyenszerű, biedermeier - svájci - stílusban épített verandák még mindig gyakran láthatók a Monarchia egész területén, Svájcban, Németországban.) Mi a földszinten laktunk. Az emeleti lakást pedig a ház akkori tulajdonosa: a Hathalom és Lőrinte pusztákon élő földbirtokos, dr. Jókay-Ihász Miklós használta családjával, ha Pápán akadt dolguk. A telek meglehetősen hosszú volt. Lenyűlott az akkori első keresztutcáig, a Liget utcáig. A telket a Tapolca-patak szelte át. A bő, hideg és tisztavizü Tapolca keleti oldalán csak kert és rét volt; a nyugati oldalon (az ’’innenső” oldalon) nádfedeles parasztház simult a domb aljához, a ló- és tehénistálló, disznó- és tyúkól mutatta lakói foglalkozását. Itt élt Mészáros Gyula bácsi - az egykori kollégiumi pedellus, később gazdálkodó - feleségével, Gyimóthi Erzsébettel. A ház annyiban is különbözött a közvetlen szomszédaitól, hogy itt járt ki-be Gyula bácsi kéttehénkés szekere szinte naponként, és időnként a ház tulajdonosának két- (sőt nagy ritkán négy) fogatos hintója. Még a legizgalmasabb játékot is rögtön abbahagytuk, amikor a prüszkölő lovak dobogását meghallottuk. Az uraságok a hintóból kiszálltak még a felső udvaron. Tóth Károly bácsi (akit mi huszárosán csak Káró bácsinak hívtunk) az első számú parádés kocsis - eltalálva néma kérésünket - lakkozott csudaszép ostorával csak intett, hogy felülhetünk. A fiúk melléje a bakra, a lányok az urasági ülésbe, hátra. Ugrott a sok gyerek, és bár az út nem volt hosszabb, mint egy kőhajítás, a meny- nyei élvezetet leírni nem lehet. Felkéredzked- tünk Gyula bácsi lucernás szekerére is, aki először levette az éles kaszáját, és csak azután biccentett, hogy felszállhatunk. Az urasági lovak mind a lőrintei vagy hathalmi ménesekből jöttek, és méltó képviselői voltak a híres magyar lótenyésztés színvonalának. A négyes fogat nem egyszer szerepelt ünnepi alkalmakkor, mint például püspökválasztáskor, vagy a kollégium 400 éves jubileumakor, amikor magát az államfőt, Horthy Miklóst vitte. Talán mondanom sem kell, hogy háromnégy éves öcséim pályaválasztása már ekkor megoldódott: parádés kocsisok lesznek. Bandi bátyám nem győzött ostort készíteni nekik, Soós borbély amolyan csikósra nyírta a hajukat; leányka szalmakalapunk pedig ki sajátíttatott általuk, mert bársony szalagjuk úgy lobogott hátul, akárcsak a parádés kocsisoké. Felcseperedve megértettük: a ház igazi nevezettessége az, hogy a múlt század közepén Váli Ferenc és felesége, Jókay Eszter, az író nővére építtette. Számunkra még azért is becses volt ez a hajlék, mert Váli professzor a mi anyai ági őseink kiváló tanára, nevelője volt: A már említett Mészáros Gyula bácsi felesége, Böske néni, a Váli háznál szolgált kora ifjúságától, és lett ennek a háznak gondozója a későbbi örökösök idejében is. Amikor az emeleti lakást takarította - várva az uraságok érkezését - megengedte, hogy húgommal segítsünk törülgetni az antik bútorokat. Böske néni áhítattal emlegette a régi időket, amikor még maga Jókai is itt járt. Egy- egy családi fotográfiához, festményhez remek történeteket talált ki, és hogy hitelesebbé tegye, roppant pádimentumosan adta el bizonyítandó, hogy ő is olvasta Jókait. Ezt a színes előadási stílust aztán akkor sem hagyta el, ha köznapi témára tért át, mint például akkor, amikor a háború alatt és után a zab- ráló katonák nemcsak szedték a cseresznyét a kertben, hanem meg is csonkították a fákat, Böske néni így fejezte ki felháborodását: ’’Ezeknek még nincs kirendezve a lételük, azért tesznek így”. A II. világháború végén a ház gazdája meghalt. Három, velünk egykorú fia közül Miklós, a Budapesti Műegyetem hallgatója éhenhalt egy francia fogolytáborban. A másik két fiú, Lajos és Sándor az Egyesült Államokba került. Özvegy édesanyjuk, miután elvettek tőle 322
