Lapok Pápa Történetéből, 2002

2002 / 4-5. szám - Katona Csaba: „Pápáról igen szép útja van Balatonfürednek” - adatok a reform- és dualizmus-kori pápai polgárság mentalitásához

tekintélyes összeg gyűlt össze adakozások révén92). Ezek azok az évek, különösen a sza­badságharcot megelőzőek, amikor még a Damay Kálmán, Eötvös Károly által nosztalgiával ábrá­zolt dunántúli táblabírák jelentős részét teszik ki a fürdőközönségnek, akik patriarchális nemesi életvitelükkel jellegzetes színt adtak Fürednek, mindaddig, amíg ezt a társadalmi réteget a vál­tozások ki nem szorítják a társadalom elitjé­ből. Az ebből is fakadó regionális jelleget igazolja, hogy az első néhány vizsgált évben jószerivel csak elvétve található a legtöbb vendéget adó települések között olyan hely­ség, amely nem ezekben a megyékben, de legalábbis a Dunántúlon található. Ezek több­sége olyan dunántúli település, amely nem olyan jelentős, mint Veszprém, Győr, stb., de közel van Füredhez. Ilyen például Kisfaludy Sándor lakó­helye, Sümeg, aztán Várpalota, Szilasbalhás, Keszthely, Körmend, valamint olyan dunántúli városok, amelyek országos jelentőségüket te- kinteve, felérnek az első néhány helyen álló tele­püléssel, ugyanakkor azonban távolabb fekszenek Füredtől: Sopron, Pécs stb. A legtöbb vendéget adó néhány város esetében döntő tényező a Füredhez való kö­zelség. A közlekedési viszonyok javulásával ennek jelentősége csökkent, a kiegyezés utáni években azt láthatjuk, hogy a néhány nagyobb dunántúli város jelentős fölénye mindinkább apadóban van, az azokat követő városokból érke­zett vendégek száma már nincs annyira leszakadva mögöttük, mint a korábbi években és a kisebb du­nántúli településeket fokozatosan felváltják más országrészek fejlettebb, népesebb városai. A többi országrész települései közül elsősorban egy jól behatárolható, nagyjából a mai Magyarország keleti határa mentén fekvő, félhold alakú terület nagyobb városaiból keres­ték fel többen Füredet. Bács-Bodrog, Csongrád, Temes, Arad, Hajdú, Bihar, Szatmár megyék hagyományos jelentőségű központjai: Szabadka, Zombor, Eszék, Szeged, Temesvár, Arad, Deb­nem kívánták, ő-nekik is szintúgy számot adni, mint N. Zala vármegyének.” Gálos, 1+31.383. 92 „A’mit N. Tolna vármegye küldött, azt nem mint hatóság küldi: hanem némely azon megyebéli barátim­nak és rokonimnak felszóllitására egy közgyűlési ebéd­nél íratott alá.” Gálos, 1931. 392. récén, Nagyvárad sorolhatóak ide. Ezek pozí­ciója az évek előrehaladtával mindinkább erősödött (kivéve a bácskai városokat: a '60-as évek után azok eltűntek a listáról, helyettük inkább felvidéki települések bukkantak fel), a századelő két vizsgált éve során pedig már egyértelműen kitűnik, hogy Füred elsődlege­sen regionális vonzáskörü fürdőből egyre in­kább egy bizonyos társadalmi réteg fürdőjévé vált. Ezt leginkább az 1908. és az 1916. évi adatok érzékeltetik, amikor a legtöbb vendé­get adó települések listáján olyan városokat találunk mint pl. Nyitra, Homonna, Békéscsa­ba, Vác, Marosvásárhely, Nyíregyháza. Különö­sen feltűnő, ám korántsem meglepő a két Füredtől távol fekvő nagyváros, Kassa és Kolozsvár vendégeinek magas száma. Valamennyi tárgyév esetében egy nem magyarországi város is ott van a legtöbb ven­déget adók között. Ez Bécs, amelynek lakosai állandó vendégnek számítottak Füreden. A császárváros kiemelkedik a Fürednek vendé­geket adó külföldi települések közül is. Ezek között érdekességként megemlíthető New York, Tokió vagy a kanadai Vancouver, de igazán a német nyelvterületről (beleértve Cseh- és Morva­országot is) keresték fel rendszeresen nem magyar vendégek Füredet. Főleg osztrák (Linz, Klagen­furt, Graz, Krems, stb.), bajor (München, Nürn­berg, Würzburg), szász (Drezda, Lipcse), cseh (Budweiss, Prága) és morva (Olmütz, Brünn) városok lakóit regisztrálták a bevallási jegye­ken, de szerepelnek a listákon olyan távolabbi német városok is, mint Hamburg vagy Frank­furt am Main. Kiemelkedő még a szerbiai vendégek létszáma, különösen a belgrádiaké. Bár Füredet csakugyan a világ minden tájáról felkeresték, nemzetközi forgalma mégsem mondható jelentősnek és ez mit sem változott az évtizedek során,93 sőt figyelembe véve a német anyanyelvű, főleg a bécsi fürdővendé­gek döntő többségét a külföldiek között, itt is egyfajta regionális jelleg érvényesült. Ennek ellen­példájaként röviden bemutatjuk az ausztriai 93 Lóczy István joggal állapította meg a 19. század elejére vonatkozóan: „A külföld érdeklődése a Balaton mellett Balatonfüred gyógyvizére és a keszthelyi gaz­dasági akadémiára irányult.” Lóczy, 1978/b. 1978/a 322. 344

Next

/
Oldalképek
Tartalom