Lapok Pápa Történetéből, 2002
2002 / 4-5. szám - Katona Csaba: „Pápáról igen szép útja van Balatonfürednek” - adatok a reform- és dualizmus-kori pápai polgárság mentalitásához
(azaz a Monarchiának nem a magyar koronához tartozó részein fekvő) fürdők három évi összesített vendégforgalmát s ezen belül a külföldről érkezettek arányát: 1867-ben 76158 vendégből 29135 érkezett más országokból, 1869-ben 91010-ből 35554, míg 1870-ben 86573-ból 33060 látogató volt külföldi.94 Összefoglalóan azt állapíthatjuk meg, hogy Füred regionális arculata fokozatosan halványodott, ám a fürdő teljesen soha nem hagyta el azt. A századelőre ezzel együtt a városlakó kereskedők, iparvállalkozók, értelmiségiek, hivatalnokok, leegyszerűsítve a polgárság fürdőjévé lett, míg a környékbeli vidéki birtokos réteg mind kisebb létszámban képviselteti magát. Ennek a változásnak több oka van. Az egyik az a társadalomban bekövetkezett változás, amelyet Budapest kapcsán már említettünk. A füredi árakat csupán biztos anyagi háttérrel lehetett állni és a megújuló társadalmi rend változásai, dacára a továbbra is nyűgként cipelt feudális eredetű kiváltságoknak, elsősorban a városlakók már említett, polgári rétegét emelték fel, kereslet és a kínálat mindinkább e réteg esetében közelített egymáshoz. Ezzel összefüggésben ismételten hangsúlyozni kell a mentális tényezőt is. A fürdő polgári intézmény lévén, létesítményeivel is egyre inkább a polgárság igényeinek felelt meg. Nem kétséges, hogy ez tudatos törekvés eredménye is volt. Idézzük Orzovenszky Károly fürdőorvost: „Hogy B.Füredet azon színvonalra emeljük, melyet az előhaladt polgáro- sultság, finomult Ízlés, és életmód igényel, errenézve élénken meg vagyunk győződve: hogy a létező gyógyeröket fokozni, a kényelem és társalmi átalakulás kívánalmainak megfelelni legelső feladatunk.”95 A polgárosulás, polgárrá válás folyamata nem csupán az eszközökben, lehetőségekben, a városok növekvő népességében, de a mentalitásban is rejlett (a nagy alapterületű, ám falusias, tanyarendszerrel övezett Hódmezővásárhely például nem adott több vendéget Fürednek a századelőn, mint a 19. század derekán). A mentális változás, a polgári öntudat pedig annyiban kötődött területekhez, amennyiben adott országrész várososodottsága, illetve településeinek városiasodottsága előrehaladott volt. Ebben a tekintetben a Dunántúl már korántsem található olyan monopolhelyzetben, mint volt a vasút megjelenése (1861) előtt a közlekedés tekintetében. Az anyagi háttér és a mentalitás együttes létét igazolja az olyan városok lakóinak nagyobb számban való feltűnése Füreden, mint Nagyvárad, Kassa, Kolozsvár. Itt, a mentalitással kapcsolatosan, kell újra hangsúlyoznunk a korábban nem létező polgári értelemben vett szabadidő összefüggését a fürdőélettel. Petneky Áron pontosan fogalmazta meg ennek lényegét: „A fürdővendégek ösz- szetételének vizsgálata azt bizonyítja, hogy elsősorban azok tudtak nyáron üdülni, akik anyagilag többé-kevésbé függetlenek, ill. munkájuk nem köti őket bizonyos szezonhoz.”96 A tudatosan pihenésre, kikapcsolódásra szánt időt a városi polgárság igénye alakította ki. A folyamatos, állandó munka, amelyet a mezőgazdasági jellegű munkálatokkal ellentétben az időjárás, az agrárterminusok kötöttsége nem befolyásolt, tudatosan kialakított szabadidőt hozott létre, amely szinte természetesen esett egybe a kellemesen meleg nyárral. A városi, polgári rétegek fürdői többségét igazolja közvetetten az is, hogy augusztus lassan elveszítette utóidény jellegét, melyet korábban az teremtett meg, hogy a fürdőn időző birtokos nemességnek július után vissza kellett térnie birtokára a nyári mezőgazdasági munkálatok miatt, valamint az, hogy ha megvizsgáljuk, hogy milyen jellegű településekről érkeztek a fürdővendégek, egyre több városiasodon helységet láthatunk a listán. A fürdővendégek lakóhely szerinti megoszlását nem függetleníthetjük a társadalmi rétegek szerinti megoszlástól, a kettőt összefüggéseikben kell vizsgálnunk. 94 Kőnek, 1875. 49. ------------------------------9 5 Orzovenszky, 1857. I. 96 Petneki, 1982. 150. 345
