Lapok Pápa Történetéből, 2002
2002 / 4-5. szám - Katona Csaba: „Pápáról igen szép útja van Balatonfürednek” - adatok a reform- és dualizmus-kori pápai polgárság mentalitásához
szakasza vette kezdetét, amely az oly sokat hiányolt kurszalon 1879-es létrehozásával tekinthető lezártnak. Míg az addigi beruházások jobbára csak a karbantartást szolgálták, Simon Zsigmond tihanyi apátsága idején olyan fejlesztésekre került sor, amelyeket elsősorban nem a szükség, hanem az előrelépés dicséretre méltó szándéka diktált. Füred fejlődésének a legdinamikusabb szakaszaként értékelhetjük az 1860-as, ‘70-es éveket — amihez, elengedhetetlen volt Kruesz Krizsosztom főapát támogatása Pannonhalmáról45 — s bár a szakirodalom kevés kivétellel46 ezt zömében nem veszi figyelembe, de a tények azt látszanak igazolni, hogy a fürdőhely ekkor és nem a hírességek állandó és legtöbbször csupán közhelyszerűen kihangsúlyozott jelenlétének fénytörésében idealizált reformkorban élte igazi fénykorát.47 1866-hoz köthető a polgári fürdőtelep kiépülésének kezdete, ezt megelőzően ugyanis nyaralók, villák építésére — engedély híján — nem volt lehetőség. Többek között olyan személyiségek ilyen irányú kérelmére érkezett nemleges válasz, mint Vas Gereben író vagy a fürdőigazgató Ecsy László. Az uralkodó csupán 1866 nyarán engedélyezte először mintegy 11 holdnyi terület kihasítását házhely céljára.48 49 Alig tíz év múltán aztán újabb területeket kellett erre a célra biztosítani, így jött létre több, a falut és a fürdőtelepet összekötő utca 1877-ben.46 1866-ban fejeződött be a mai Tagore sétányt kialakító munka, amely még 1865-ben vette kezdetét: „A Balaton lecsapo- lása által nyert terület 1865-1866-ban derűs sétánnyá alakíttatott, [...] a vendégek legkedvesebb sétahelye, különösen az esti órákban.”50 A sétányt a Zalában különösen népszerű (Füred ekkor Zala vármegyéhez tartozott) Deák „... nagyobb építkezésekkel járó változásokra azonban csak 1864-től került sor, amikor mind a főapáti, mint a tihanyi apátsági székbe vállalkozó szellemű papok kerültek.” Kosa, 1993. 217. 46„Ekkor éli a reformkor utáni második reneszánszát Balatonlíired.” Kolnyek, 1978.61. 47 Simon Zsigmond és Kruesz Krizosztomnak a fürdő fejlesztésében játszott szerepéről: Katona, 2000/a. 53- 74. 48 Szücsné, 1985.296. 49 Szücsné, 1985. 299. 50 Jalsovics, 1878.27. Ferencről nevezték el ünnepélyes külsőségek közepette: „A lakoma vig zene hangjai, s a Balatonon rendezett diszes tűzijáték fénye mellett folyt s midőn vége felé járt, a tihanyi konvent tisztelt, őszhaju adminisztrátora fölemelé poharát s lelkes szavakkal felköszönté Deák Ferencet, mint az uj sétatér keresztatyját.”51 Új hidegfürdő is épült, emellett 1866-tól 1877-ig a melegfürdőn belül külön kiépítették a márvány-, cin- és fakádas fürdőket, illetve a gőzfürdőt. Két komolyabb és nagyon is szükség- szerű építkezésre is sor Simon apátsága idején. 1865-ben híre ment, hogy Erzsébet királyné a következő évben Füredre látogat, ezért hozzákezdtek az Új-fürdőház felújításához. „Midőn mindezeket látja az ember, szinte felsóhajt: miért nem volt csak minden ötödik évben is egy-egy fejedelmi látogatás itt? Ez esetben már régen az európai hírneves fürdők sorában volna Balatonfüred, melynek a természet oly pazar kézzel osztá szépségeit.”53 — tette fel a kérdést a Somogy című lap tudósítója 1866-ban az építkezés láttán. A látogatás elmaradt, ám a rendbehozatalt további építkezések követték 1869-től, amelynek során elkészült az Új-fürdőházhoz toldva a mai Állami Kórház déli része, az úgynevezett „díszlak”; 1871-ben aztán az egykori Új- fürdőház az Erzsébet-udvar nevet kapta, míg az Ó-fürdőház a Flabsburg-család egy másik, ott 1872-ben megszállt tagja után azontúl Klotild-udvar néven várta vendégeit, miután azt össze is kötötték az Erzsébet-udvarral.54 Az uralkodóház iránti lojalitás e jelei nem csupán Füredet jellemezték, a Monarchia idején a fürdőhelyeken gyakran keresztelték el a különféle épületeket a Habsburg-ház tagjairól. Ugyanakkor némi ellentmondásosság e téren is létezett, ami a kiegyezés előtt Füreden járó angol hölgy, Rachel Herriett Busk figyelmét sem kerülte el: „Azt remélik, hogy a császár és a császárné (az igazság kedvéért királyt és királynő kellene mondanom, mivel egy magyar soha nem venné a szájára az 51 Tankréd, 1865.510. 52 Jalsovics, 1878. 30. 53 Idézi: Lóczy, 1978/a 61. 54 Zákonyi, 1988.463. 338
