Lapok Pápa Történetéből, 2002
2002 / 4-5. szám - Katona Csaba: „Pápáról igen szép útja van Balatonfürednek” - adatok a reform- és dualizmus-kori pápai polgárság mentalitásához
ausztriai titulusokat, a velük való társalgás során az udvariasság megköveteli azok mellőzését), mivel újonnan feléledő érdeklődésükből fakadóan ismét felkeresik Magyarországot, a következő szezon idején Füredre is ellátogatnak, ezért a tiszteletükre egy új kurszalon fog épülni.”53 1878-79-ben orvosolták Füred legfájóbb hiányosságát: az 1878-dik évi fürdőidényre a födött sétány, az 1879-dikire pedig a gyógyterem is elkészült. A kávécsamok56 és a födött sétány már készen áll.”57 Itt jutott hely olvasóteremnek, zongorateremnek, kártyaszobának, táncteremnek és ide költözött a kölcsönkönyvtár is. Ennek jelentőségével a kortársak is tisztában voltak, idézzük példaként Roboz Istvánt: „Most 1879-ben készült el a pompás gyógyterem. Szóval Balaton- füred ma már mindennel el van látva, amire egy 58 elsőrendű fürdőnek szüksége van... „ Végezetül megemlítenénk, hogy a Hor- váth-házat az 1860-as évek közepén az a Dr. Mangold Henrik vette meg eddigi tulajdonosaitól, aki de jure ugyan soha nem volt Füreden fürdőorvos, de facto azonban szinte akként működött 1858 óta. Ő rögvest a Mangold-udvar nevet adta a háznak, majd 1892-ben, amikor Stefánia özvegy trónörökösné egy ízben ott vett ki szállást, az egykori Horváth-ház a Stefánia főhercegnő-udvar elnevezést kapta.59 Az apátság kezdeményezte építkezések lendülete a ‘80-as évekre hagyott alább, aminek oka volt az is, hogy a leglényegesebb munkálatokat addigra már elvégezték. A szórakozási alkalmak terén jobbára nem történt változás, Füred ugyanazt kínálta, amit korábban évtizedekig. Táncsics Mihály hullámzó kedélyű Eszter leánya, aki 1873-ban férjével és édesanyjával két hetet töltött Füreden, szinte tételszerűen sorolta fel naplójában füredi napirendjét: „Reggel korán mentünk a sétatérre, ittunk és járkáltunk. [...] A vízivást elvégezvén reggelizni mentünk. Ezután feljöttünk. [...] Géza elhozta a vendégek névsorának legújabb számát. A mama [...] fürdőbe 55 Busk, 2000. 297-298. 56 Az ún. Gyönyörűé. 57 Jalsovics. 1878. 30. 58 R. I., 1878. 205. 59 Zákonyi, 1988.485. ment. [...] Géza írta a fürdői levelet. Mi is lementünk a fürdőbe. [...] Feljöttünk ebédelni. [...] Ebéd után aludtunk. Felkeltünk, öltöztünk s átmentünk Rabschhoz60: a mamáék meleg kávéztak, én jeges kávéztam. [...] Ghyczy színházba ment Dunanont nézni, kérdé nem megyünk-e? Lementünk a Balaton-partra járkálni. Jött a hajó. [...] Még egy keveset sétáltunk [...] s azután feljöttünk az igazgatóhoz. ... Mondta, hogy csak menjünk el a mai bálra. [...] Lementünk a B[alaton] partra zenét hallgatni. Feljöttünk öltözni. Ma a verandán vacsoráltunk. A terembe 10 órakor mentünk be, igen kevesek voltak. [...] Táncoltam 1, mondd egy egész négyest, keringőt és lengyelkét. [...] 11-kor hazajöttünk és lefeküdtünk.”61 Újdonságnak talán csak a vízi sport megjelenése számított, elsősorban a fourak jachtjainak megjelenése a vízen az 1860-as évektől. 1867-től létezett a Balaton-Füredi Yachtegylet, amelynek tagjai főleg a Nemzeti Kaszinó arisztokratái közül kerültek ki (Széchenyi Béla és Ödön, Batthyány Ödön, Wenckheim-Czindery Béla, Wodianer Albert stb.): „1867 március 25-ikén szép sport művelésére alakult egyesületről kapott hírt a tihanyi apát. Écsy László értesítette, hogy Batthyány [Ödön] gróf elnöksége, Széchényi Béla gróf másodelnöksége alatt vitorlás hajó-egylet alakult, melynek pártfogója a királynő lesz.”62 Ez azonban, amint azt a névsorból is ki lehet következtetni, csupán a fürdőközönség egy szűk rétege számára biztosította a szórakozásnak ezt a módját, a többség számára az időnként megrendezett vitorlásversenyek legfeljebb látványosságul szolgáltak. A Balaton-Füredi Yachtegylet végül csendesen feledésbe merült, részben mivel a hajók fenntartása meglehetősen költséges volt, részint pedig azért, mert a tagság az egyébként is számtalan más formában állandó kapcsolatot tartó arisztokrácia szűk köreiből került ki s így pusztán a közös nyaralóhely és a jachtsport iránti rajongás nem jelentett, nem is jelenthetett kellő kohéziós erőt ahhoz, hogy igazi egyletként működhessenek. 60 A Nagyvendéglőbe. Rabsch Róbert a Nagyvendéglő bérlője volt. Táncsics, 1994. 60-61. 62 Sörös, 1911.520-521. 339
