Lapok Pápa Történetéből, 2002

2002 / 3. szám - Huszár János: Bevezető a ’’Jókai rokonság Pápán” című tanulmányhoz

”Mi, iparos asszonyok nagy súlyt helyezünk arra. hogy Váliné asszonyság is ott legyen a megalakulásnál, mert tudjuk, hogy meg meri mondani, ha valamit nem talál helyesnek.”

Végülis együtt mentek a Városházára, ahol már javában folyt a közgyűlés. Sőt már határozatot is hoztak egy felállítandó népkonyha mellett. A heti ételsor is meg volt már állapítva, melyet naponként három nőegyleti tagnak kellett volna kiosztani a városháza udvarára gyülekező szegények között. Váliné aztán bebizonyította, hogy mennyire indokolt volt a belé vetett bizalom, mert a népkonyha ellen mindjárt fel is szólalt. Úgy vélte, hogy nagyvárosok hajléktalan, csavargó szegényei számára jó ez a megoldás, de a pápai szegényeken sokkal jobban segítenek, ha utalványokat osztanak ki közöttük különböző élelmiszerekre, amelyeket aztán azok bizonyos üzletekben beválthatnának, így a segélyezettek a maguk kis hajlékában kedvük szerint főzhetnék meg ebédjüket, melegedhetnének is mellette, és nem kellene nekik naponként eljárogatni koldusmódra a könyörfalatokért a városháza udvarára. Az egybegyűltek nagy helyeslésével találkozott ez az indítvány, melyet el is fogadtak.

Védelnöknek Eszterházy Pálné grófnőt választották meg. A gróf évi tíz öl fát ajánlott fel élete végéig a nőegylet céljaira. Elnök lett Váliné, alelnök egy pékmester felesége, titkár pedig Antal Gábor professzor.

A jótékony nőegylet alaptőkéjének megvetése céljából Váliné bált rendezett. Mégpedig olyat, amilyen eddig Pápán nem volt: kartonbált. A megjelenés szigorú feltétele volt a sötét alapon nagy fehér pöttyös kartonból készült báli toilette. El lehet képzelni, milyen nagy volt erre a felzúdulás a pápai hölgyek közt, akik el sem tudták képzelni, hogy bájaiknak ne selyem és bársony, vagy tüll-illúzió képezhessen méltó keretet. Nagy bukást jósoltak Válinénak. O azonban nem engedett. Volt aztán nagy siker, az Arany Griff szálló két termébe alig fértek el a kartonruhás szép hölgyek temérdek táncosukkal. És ami fő, 2000 forint tiszta jövedelme lett a bálnak, ami abban az időben igen jelentékeny összeg volt.

A nőegylet buzgó tagjai a betegekről is gyógyszerutalvány által gondoskodtak. A nőegylet segítséget egyre többen igényelték, úgyhogy rohamosan szaporodtak a számlák. Új bevételről kellett gondoskodni. A húsvéti ünnepeket megelőző héten Váliné felszólította az asszonyokat, hogy az ünnepekre elkészített sok jó pecsenyéből és süteményből küldjenek húsvét másnapján egy tányérra való ’’kóstolót” az Új Kollégium épületének nagytermébe, ahol azokat a 10 krajcáros belépti jeggyel odalátogató nagyközönségnek szintén 10 krajcárért kiárusítják. A hölgyek igyekeztek kitenni magukért, a férjek pedig pompás somlai borokkal látták el a ’’kóstolót”. Fényesen bebizonyult az a magyar közmondás, hogy ’’többet ér a sűrű garas, mint a ritka forint”. Olyan összeg gyűlt össze, hogy nemcsak a számlák kifizetésére volt elég, hanem egy kis alaptőke is került belőle. A ’’kóstolókat” aztán évről-évre megrendezték, később tánccal egybekötve, mindig igen nagy sikerrel. A mártírhalált halt Batthyány Lajos gróf özvegye - aki ezidőben Dákán tartózkodott és meleg érdeklődéssel figyelte a nőegylet munkáját, megtisztelte látogatásával a ’’kóstolót”, és évről-évre elküldte arra adományait.

Ne gondoljunk azonban, hogy akkoriban csak békesség és egyetértés uralkodott a nőegyleti tagok között. Volt bizony elég kritika, úgyhogy Váliné mondta is egyízben kedves titkárának: ’’Gáborkám, mi szükségünk van nekünk arra, hogy ennek a rosszindulatú gán- csoskodásnak céltáblái legyünk?”

Antal Gábor így felelt: ’’Hát mi csak szolgáljunk becsülettel, ha megtépáznak is érte - Isten dicsőségére!”

Válinéban is volt írói véna. Bizonyosság rá az a remek írás, amely a „Hazánk és külföld” című szépirodalmi folyóiratban jelent meg 1865-ben. ”Az a ház, melyben az én Móric öcsém született” címmel. A szülői ház leírásán túl természetesen sok igen érdekes és jellemző esetet ír le Jókai kisgyermekkoráról.

Peti Józsefné Vali Mari, a Visszaemlékezés írója.

Komáromban született 1840-ben. Édesanyja már 4 éves korában megtanította írni, olvasni. A kislány életének első levelét, melyet a rajongva szeretett Móric bátyjától kapott születésének hatodik évfordulójára, egész nap olvasgatni akarta, úgyhogy el kellett rejteni előle, és csak az esti imádkozás után volt szabad azt naponként újra elolvasnia.

Kézimunkázni is korán kezdett a kis Váli Mari. Édesanyja azonban nem az unalmas kö329