Lapok Pápa Történetéből, 2002
2002 / 3. szám - Huszár János: Bevezető a ’’Jókai rokonság Pápán” című tanulmányhoz
mindennap a lapok átolvasását. Közben kidiktálta nekik mindazokat a latin, görög és német szavakat, amiket a fiúk fordítás közben nem tudtak. Ezek megtanulását aztán szigorúan megkövetelte.” A klasszikus nyelvek korrepetálására 1853-ban Peti József hittan hallgatót kérte fel az akkor gyengélkedő professzor. Ez a minden tárgyból kitűnő, erkölcsös fiatalember - aki So- mogyból származott -, lesz pár év múlva Váli Mari férje. ’’Arra is igen nagy gondot fordított Váli bácsi, hogy a növendékei szépen írjanak. Az iskolai tanulóknak jutalmat tűzött ki ezért, míg a hozzá benyújtott rendetlen, figyelmetlen és elhamarkodott írásokat irgalom nélkül széttépte. Legszigorúbb pedig egyetlen leánya iránt volt a szépírás dolgában: - Neked kislányom, úgy kell írni, mint a metszés - mondta, ha kívánságának nem megfelelő írásom széttépett darabjai felett talán kedvetlen arcot próbáltam mutatni...” Kik voltak a diáklakók? Például Antal Gábor: ”A Szentkirályszabadjáról Pápára került kisdiák Váliék tapolca-parti kis házába került, és annak diákpajtásaival évek során lakosa volt. Tanárai előtt nagyhamar kedveltté vált igyekezete, értelmessége és példás magaviseleté által.” A szegénysorsú fiú jómódú társainak korrepetálása által megkereste tanulói pályájának költségeit. ’’Meglássátok, ebből a gyerekből püspök lesz!” mondta nem egyszer Váli professzor. ’’Gáborka (mert csak így hívták a Váli családban) nemcsak a teológiát, hanem a jogot is elvégezte, majd állami öszöndíjjal Berlinben folytatta tanulmányait. Amikor Kerkápoly országgyűlési képviselő lett, ő követte a pápai főiskola bölcsészeti tanszékén.” Váli Mari nem titkolt vágya volt, hogy ez a derék fiú vegye nőül Jókai Mór fogadott lányát, Laborfalvi Róza unokáját. Jókai örült az ötletnek, annál is inkább, mert a fiatal tanár a tarokkhoz is remekül értett. Ebbéli tudásáról Jókai egy balatonfüredi kártyapartin győződött meg, amiben Antal Gáboron kívül Tarczy Lajos professzor is részt vett. (Egyébként Jókay Eszter is kitünően tarokozott.) Váli Mari tervét azonban Laborfalvi Róza szörnyülködve leintette: ’’Hogy képzeled Rózát egy kisvárosi tanár feleségének; nem Rózának való parti ő.” Akkor még nem sejtette Jókainé, hogy az ifjúból még püspök is lehet, sőt lett is. De úgy sem illettek volna egymáshoz a fiatalok, és nem Antal Gábor hibájából... Antal Gábor aztán talált magához méltó feleséget. A híres kékfestő-dinasztia leányát, Kluge Matildot vette nőül. A Váli-ház diáklakója volt még Ihász Lajos is (róla még lesz szó később), Ihász Imre gazdag földbirtokos egyetlen fia; aztán Jókay Móricka, Váli Mari unokaöccse. Mari kedvencei voltak ezek a fiúk, s noha korban nem volt tőlük messze, szinte anyjuk volt, tanítva őket franciára, festészetre. Móricka tizenkét évig volt Mari szárnyai alatt, aztán elkerült Kolozsvárra, ott fejezte be a gimnáziumot. Később a Pénzügyminisztériumban segédfogalmazói állást töltött be. Egy érdekes adalék a fiatalember életéből: részt vett a boszniai hadjáratban, hosz- szabb ideig tartózkodott Jajczeban. Meglepődve tapasztalta, hogy a helybeliek szekerének kereke sokszögű. O formáltatta át egy idő után a kerekeket kerekre. Ebből a haszonból az a ”kár” származott, hogy a fuvarosok, akik eddig a lassan döcögő szekér mellett gyalogoltak hosszú gyapotharisnyákat kötve, ezután kénytelenek voltak felülni a szekérre. Váliné Jókay Eszter A költői hajlamú Jókay József, és a férfias jellemű Pulay Mária leányát, az író nővérét, már kevéssé emlegetik Pápán, noha száz évvel ezelőtt ugyancsak ismerték. Nagyműveltségű asszony volt. Igen egyszerű, mind szokásaiban, mind öltözködésében. Feltűnőbb ruhadarabra vagy olyasmire, amit feleslegesnek ítélt, azt szokta mondani: ”Az ilyen hivalkodás nem illik egy professzor feleségéhez.” Gyenge egészsége és nagy elfoglaltsága ellenére sem vonta ki magát teljesen a pápaiak élénk társadalmi életéből, dacára - ahogyan Pápán mondták - fészekülő természetének. És hogy milyen közkedveltségnek és megbecsülésnek örvendett, az bizonyítja, hogy az 1874-ben megalakult Városi Jótékony Nőegylet egyhangúan választotta meg első elnökének. Az alakuló közgyűlésre pedig el sem akart menni, mivel a náluk diákoskodó kis Móric öccsét ápolta. Azonban a közgyűlés napján megjelent nála Winhojferné szomszédasszony, és nyomatékosan kérte: 328
