Lapok Pápa Történetéből, 2002
2002 / 1-2. szám - Féllábbal a pokolban
pára, akik elmondása alapján megtudtak, hogy az oroszok kezére került városokban milyen állapotok uralkodtak. A menekülteken kívül még sok német katonát is bekvárté- lyoztak a családokhoz, így hozzánk is. Ilyen körülmények között elképzelhető, hogy milyen nehézségek árán tudtunk Fodor Pista barátommal - aki vasutas volt - egy német Mausertt 250 tölténnyel, és három nyeles kézigránátot lakásunkba becsempészni. Pista ezeket egy német katonavonatról „szerezte”, és - tudván szervezkedésünkről - mindjárt rám gondolt. Sajnos a kézigránátokhoz nem tudott gyújtószerkezeteket is szerezni, így azok használhatatlanok voltak. Takács Feri hozta azt az ötletet is Pestről, hogy a németek benzineshordóiba kockacukrot kell tenni, ami a gépkocsik motorjaiban maradandó károsodást okoz. Még ma sem tudom, hogy így van-e, mindenesetre ezt későbbi vallatásaink során kiverték belőlünk, és később a tárgyalásunkon sem cáfolták. Megjegyzem, a továbbiakban német benzineshordók közelébe se tudtunk jutni, nem beszélve arról, hogy a cukrot is jegyre adták. További személyek beszervezése is elakadt, mert egyre több fiatalt hívtak be, és megindult a leventék nyugatra menekítése is. Október 15-e után - a Horthy proklamáció, majd a nyilas hatalomátvétel során - mind erőteljesebbé vált a fiatalok katonai sorozása, amelyet csak azok tudtak elkerülni, akik - mint én is - hadiüzemben dolgoztak. A Tcx- tilgyár és a Húsgyár is annak számított. A hatalomra jutott nyilasok első lépése az volt, hogy a legveszélyesebbnek tartott Gogolákot eltávolították a Textilgyárból. Szerencsére - összeköttetések révén - azonnal belépett a Húsgyárba, kapcsolatunk természetesen továbbra is megmaradt. így következett el 1944. december 8-a. Az akkor történteket Trócsányi Zsolt visszaemlékezései alapján közlöm, melyet Benedek István Gábor újságíró a Népszabadság 1987. október 10-i számában Trócsányi Zsolt halálakor méltatásában a következőképpen írt le: „Valamennyiük számára emlékezetessé lett ez a dátum: december 8. Szálasi Ferenc fivére egy pápai nyilas cukrász lányát vette feleségül. A fivér elesett a fronton, az özvegy sógornőt azonban meg-meglátogatta a Gyepűre érkezeti, vagy ott-tartózkodó nemzetvezető.- Nagy Sándor cukrászdája a város főterén állt - idézte fel azt a bizonyos decemberi napot Trócsányi Zsolt -, Gellaival és Tamás Lászlóval észrevettük, hogy a bejárat elé begördül Szálasi autója. Megértettük: ez az a pillanat, amikor valamit tehetünk. Elrohantak Varga György lakására, ahová korábban a kézigránátok egy részét vitték, ám a lakást zárva találták. Átvágtak a fél városon egy másik rejtekhelyükre. Ott a zsebükbe dugtak egy-egy pisztolyt, néhány gránátot, s rohantak a Fő-térre. Csakhogy Szálasi időközben visszaindult Farkasgyepüre. Csalódás és keserű düh lett úrrá rajtuk. Bementek egy közeli mozi illemhelyére, s izgatott tapasztalatlanságukban ott tárgyaltak a kudarcukról. Jól lehet suttogva beszéltek egy későbbi merénylet lehetőségéről, valaki mégis kihallgatta őket.” Már-már kezdtük elfelejteni a történteket, amikor december 22-én „emlékeztettek rá” bennünket, méghozzá alaposan. Emlékezetemet nem kell túlerőltetni, az akkori események nem akarnak feledésbe merülni, úgyhogy a következőkben leírtak eléggé pontos képet adnak kálváriánk első stációjáról. December 22-én pénteken délelőtt tizenegy óra után a textilgyári irodánkban üldögéltem az íróasztalom mellett, amikor megjelent három nyilas keretlegény, és engem kerestek. Az egyikük - I. J. elemista osztálytársam - odajött hozzám, és közölte velem, hogy be kell kísérniük engem a nyilas pártházba kihallgatás végett. Szóljak az irodavezetőnek - ami megtörtént, - és kövessem őket. Követtem őket, helyesebben közöttük mentem a Fő-téren lévő Korein- házig, ahol a Nyilaskeresztes Pált rezidenciája volt. Útközben I. J. közölte velem, hogy Gellai Jóska kb. egy órája már ott van, és résztvevőén érdeklődött, hogy mi a fenét csináltatok, mert Bíró testvér igen mérges rátok. Bíró testvér - foghíjas, magas erdélyi menekült - valóban nagyon mérges volt. Öt percen belül több tucat pofont kaptam, többet, mint iskolai pályafutásom alatt összesen. Majd nyájasra váltva szavait kérte, hogy mondjak el mindent őszintén, akkor nem lesz semmi baj. Mindjárt rá is tért a lényegre: „Mi történt december 8-án estefelé 307
