Lapok Pápa Történetéből, 2002

2002 / 1-2. szám - Féllábbal a pokolban

csak megtudták, hogy vége a háborúnak. Rádió nem igen akadt akkoriban a cseh falukban, és a felszabadító dicsőséges vörös hadsereg első katonáit csak négy nap múlva láttuk. Mire az orosz katonák odaértek, a civilruhás amerikai UNRRA alkalmazottak már elkezdték az igények felmérését. Ez annyiban is maradt, bár ami azt illeti, igényeink lettek volna... Sem itt, sem Ausztriában nem részesültünk semmiféle segítségben. Ismét összehívtak bennünket, és nyilatkozni kellett, hogy megvárjuk-e a felszabadító hadsereg segítségét, és annak révén indulunk haza; vagy pedig „saját vállalkozásban” kelünk útra. Mi tizenkettedmagunkkal egy szakaszvezető közreműködésével az utóbbi módszert választottuk. A büntetőintézet lovaskocsi parkjából kaptunk egy speditőrkocsit két jó erőben lévő lóval, fejenként egy kiló kenyeret, és egy elbocsátó levelet, melyben igazolták, hogy politikai foglyok voltunk, és haza kívánunk menni. Nem sokat vacakoltunk, a szakaszvezető kitűnő „sofőrnek” bizonyult, és egy rövi- debb úton, Ceske Budejovicen keresztül megindultunk az osztrák határ fel. Már előre élesítettük a torkunkat egy kis Budweiser-re, de gyilkos pillantásokon kívül semmit sem kaptunk. Hiába lobogtattuk márkáinkat, cseh koronáinkat, a már kinyitott üzletekben semmit sem tudtunk venni. Csalódottan keltünk útra, s egy-két nap elteltével átléptük az osztrák határt. Hamar rájöttünk, hogy a hazautazás nem lesz sétagalopp. Megjelentek az első orosz katonák, és ügyet sem vetettek ránk, siettek, hogy minél több megszállt terület jusson a birtokukba. Könnyen végzetessé válható kalandban is részünk volt. Nyugatra és hazafelé szökő német katonákkal találkoztunk több ízben. Egyik alkalommal estefelé egy szűk hegyi úton német katonai teherautó, és az őket üldöző orosz autó közé szoroltunk vágtató lovainkkal. A kanyargó hegyi úton a mély árok miatt nem tudtunk az útról lehajtani. Fejünk felett lőtték egymást, szerencsére a menekülő németek sem ránk. sem a lovainkra nem céloztak. Nagyot lélegeztünk, amikor végre egy dűlőútra le tudtunk fordulni. Egy kis osztrák faluba értünk, már egészen sötét volt. a közelünkben még órákig folyt a tüz- párbaj. A falu középén lévő templomot magas

fal övezte, ide hajtottunk be. A falon belül volt a temető, s ki-ki megágyazott magának két sírhant között. A meghalt osztrák parasztok szellemi őrködtek felettünk a továbbiakban. Néhány házból álló kis falvakon hajtottunk keresztül, és egyre gyakrabban találkoztunk több ezer fős német hadifogoly csoporttal, melyeket lovas kozákok kísértek. Kezükben karikás ostor volt, és mint az állatokat, úgy terelték a foglyokat, és ami feltűnt, mindig kelet felé... Itt láttam először fenékig kiivott kutakat: az előttünk haladó menet a hirtelen melegre fordult időben négy-öt falu kútjainak vizét kiitta. Csak később, egy hegyi patak vizéből tudtuk a szomjunkat oltani.

Az utak mentén leírhatatlan mennyiségű eldobált holmi volt. Egy helyen, talán egy kilométer hosszúságban lőszerek, rákászok, páncélöklök, aknavető- és ágyúlövedékek halmaza állt olykor több méteres magasságban. Ott kószáltunk közöttük, de amit mi kerestünk: élelmet, az nem volt. Egyízben a kocsiról megpillantottunk ládákat tele sárga csomagolású leveskockákkal. De hát csak a délibáb és képzeletünk tréfált velünk. Dinamit volt. További ládákban 4x4 cm-es, egy centi vastag szappanokra leltünk. Olyan volt, mint a kő. Használhatatlan volt, el is dobtuk. Csak itthon tudtuk meg, hogy németországi koncentrációs táborokban állítólag szappant főztek a deportáltakból. Könnyen lehet, hogy mi is ilyennel próbáltunk mosakodni.

Néhány láda tiszta katonai fehérneműt viszont azonnal hasznosítottunk: átöltöztünk, és hihetetlenül mocskos rongyainkat eldobtuk. Az út mentén, egy kis erdős rész tisztásán még egy jókarban lévő Opel Blitz teherautót is találtunk, tankja üres volt, de ha tele lett volna, akkor sem mertünk volna vele tovább utazni. Mellette négy, hamuvá égett német katona holtteste feküdt körben, mintha tábortűz mellett lennének. Talán kollektív öngyilkosságot követtek el, vagy meggyújtották a holttestüket, hogy ne kelljen eltemetni őket. Egy útkereszteződésben zsidó munkaszolgálatos fiúkkal és lányokkal találkoztunk, ők is lovaskocsival igyekeztek hazafelé. Elmondták. hogy Németországban mezőgazdasági munkán voltak, és útravalóul egy disznót vágtak le részükre. Minket is jócskán megkí