Lapok Pápa Történetéből, 2002

2002 / 1-2. szám - Féllábbal a pokolban

náltak, ettük, ahogy a szánkon befért. Megjegyzem erősen érződött rajta, hogy akkor még nem volt használatban a fridzsider.

De nem csak mi voltunk éhesek, lovaink is szemrehányó tekinteteket vetettek ránk. Szabó Laci segített a bajon: katonaigét kitörte a nadrágjából, derékszíját lecsatolta, és egy eldobott orosz katonasapkát nyomott a fejébe. A következő faluban egy gazdához állítottunk be, Laci markába vett egy kis zabot, és mérgesen elkezdett kiabálni: davaj, davaj! Mindössze ennyi volt az orosz szókincsünk, de elégnek bizonyult, mert félzsáknyi zabbal távoztunk. Nem sokáig örülhettünk sikerünknek. A következő nap Kremsbe értünk. A város főutcáján hajtottunk éppen, amikor egy pár fegyveres orosz katona megállított bennünket, leszállítottak a kocsiról, személyes holmijainkat ledobálták a porba, és a kocsit lovastól a szemünk láttára odaadták hazatérő szerb hadifoglyoknak. Itt kaptuk az első leckét pánszlávizmusból. Tehetetlenül álltunk az út szélén, érdeklődésünkre megtudtuk, hogy a mintegy ötven km-re lévő Tullnból már jár a vonat Bécsbe. Találtunk egy kétkerekű kordét, kölcsönvettük, legszükségesebb holmijainkat felpakoltuk rá, és bevettük az irányt Tulln felé. Búcsút intettünk a kremsi szőlőhegynek, és erőltetett iramban róttuk a kilométereket a Tulln felé vezető országúton. Minden megtett kilométer után számolgattuk: még ennyi van hátra, és otthon vagyunk.

Igazi békés hangulat lett először úrrá rajtam, amikor egy falun haladtunk át, s egy ház nyitott ablakán keresztül zene hangjai hallatszottak a rádióból. Míg élek, nem felejtem el, Sinding: Tavaszi zsongás című örökszép művének dallamait játszották. Azóta nekem ez a dallam vált a béke jelképévé. Este értünk a Dunához. Igen ám, csakhogy a város a folyam túlsó partján feküdt, mi meg emitt, híd meg sehol. Erre aludni kellett egyet, amit örömmel megtettük, mert az ötven kilométer kifárasztott mindannyiunkat. Másnap reggel könnyű szívvel otthagytuk kétkerekű kordánkat, s egy nagy réten keresztül a Dunához igyekeztünk, most már a hozzánk csapódott idegenekkel együtt. Amit viszont este nem láthattunk, az most egyből a szemünkbe ötlött: az Achtung Minen! című táblácska. A környékbeliek figyelmeztettek, hogy az ösvényről ne térjünk le az aknák miatt. Reggel felé, még az indulásunk előtt hallottunk egy robbanást, de hát ez gyakori volt még akkoriban. Valaki letért az ösvényről, és többé már nem tért rá vissza. Véres csontváza ott feküdt tőlünk néhány méternyire, az akna szinte kicsontozta és leborotválta róla a húst. Iszonyú látvány volt. Nem minden félelem nélkül tettük meg a Dunáig vezető néhány száz métert. De odaértünk, és vártuk a jószerencsét, ami el is jött osztrák révészek képében. Most már csak szerencse kellett, hogy a két vaskos csónakba feljussunk. Ezt Hollai ezredes intézte el. A Duna itt elég keskeny, és nagyon erős a sodrása, de sikerrel átvergődtünk. A vonat valóban közlekedett már, és nem kellett sokat várni, felszálltunk egy Bécsbe közlekedő kocsiba. Talán félúton lehettünk, amikor egy közbeeső állomáson orosz járőr szállt fel, és a katonaruhában lévőket leszállították. így járt Szabó Laci is, aki - intelmeink dacára - nem volt hajlandó civilruhába öltözni. Talán szép emlékek fűzték bilgeri csizmájához, és pilóta szakaszvezetői egyenruhájához. Szerencséje volt. mert a brucki nemzetközi hadifogolytáborba vitték, és elkerülte a Szovjetunióba való deportálást. Hála Isten, egy hónapon belül ő is otthon volt. Ereztük, hogy valami nem stimmel, és ez csak megerősödött bennünk, amikor a West Bahnofon leszállva már bennünket is vártak orosz katonák. Nem sokat élveztünk a császárváros látványából - ami jóval kevesebb kárt szenvedett, mint Budapest -, mert a katonák a bécsi orosz kommandaturára kísérték csoportunkat. Itthon megtudtuk, hogy a pápai orosz megszállók parancsnoksága is itt volt, és talán ennek köszönhetően mintegy kétnapi fogvatatással megúsztuk. Részletesen, nagy alapossággal kihallgattak mindenkit. Jó szolgálatot tett a büntetőintézet elbocsátó levele, meg talán Pápán is érdeklődtek rádión személyem felől. Mindenesetre kaptunk egy orosznyelvű dokumentumot, amely sajnos nem személyekre, hanem csoportunkra volt érvényes. Átgyalogoltunk az Ost Bahnhofra, hogy elcsípjünk egy Magyarország felé induló vonatot. Útközben szép példáját tapasztaltam az osztrák emberek segítőkészségének. Egy kapualjból fehérköpenyes férfi lépett ki 319