Lapok Pápa Történetéből, 2002
2002 / 1-2. szám - Féllábbal a pokolban
még szinte csorbítatlan, s ezért emléket akartam állítani ezzel a szerény kis írással az elhunyt Trócsányi Zsoltnak és Gellai Józsefnek. Napló 1944-1945 a század két borzalmas éve, amikor szinte minden akkor élő emberrel történt valami rendkívüli, aminek emléke elkísérte életének további útján. Ugyanazok az események más-más nyomot hagytak a történetek szereplőiben, így a mi esetünkben is. Természetesen az itt következő írás is csak az én egyéni benyomásaimat tükrözi, ráadásul azzal a hátránnyal, hogy ezeknek a mélyhűtött emlékeknek felmelegítése óhatatlanul vegyíti a több mint ötven év előtti történések hangulatát a mai letisztult, kritikus megítéléssel. A történet hat főszereplője hat fiatalember, akiket a sors szeszélye ezekben a vészterhes időkben véletlenül egymás mellé rendelt, hogy néhány hónapon keresztül együtt éljék át a maguk kis történelmét. Az a hat fiatalember név szerint: Gogolák László, + Gellai József, Szabó László, t Trócsányi Zsolt, Varga György és Tamás László. Nagyjából hasonló korúak, 19-26 évesek voltak, és nem érdektelen néhány soros utalás származásukra és addigi életükre.- Gogolák László 1920-ban született Nagylakon. Textilmérnöki iskolát végzett Brünnben. Kiváló nyelvérzéke volt, a szláv nyelveken kívül románul és németül is beszélt. Szakképzettsége révén Pápára került a Perutz Testvérek szövőgyárába.- Gellai József gyomai nyomdász Endrődről származott. 1924-es születésű, ő Pápán dolgozott a Ferencesek nyomdájában.- Szabó László 1919-ben született pápai fiatalember, textilgyári tisztviselő, aki akkoriban Pápán, a repülősöknél szolgált szakaszvezetői rangban.- Trócsányi Zsolt 1926-ban született, a Pápai Református Kollégium Teológiai Főiskola nagyhírű professzorának, dr. Trócsányi Dezsőnek a fia, elsőéves egyetemi hallgaió.- Varga György (1925) édesapja szintén a kollégium tanára, dr. Varga László volt. Varga György is egyetemi tanulmányait végezte Budapesten.- Tamás László (1926) a Kereskedelmi Középiskola elvégzése után, 1944 májusától a textilgyár tisztviselője. Társaságunk magját a három textilgyári tisztviselő képezte, akik közeli barátsága során hamar kiderült, hogy hasonlóan gondolkodnak a német megszállásról, a háború kimeneteléről, és a háború utáni várható helyzet megítéléséről. Mi hárman a gyárban hamar kapcsolatba kerültünk Szilágyi Bélával, aki főtisztviselő volt, kiválóan képzett, magas fokú intelligenciával rendelkező, baloldali elkötelezettségű zsidó ember volt. A gyár vezetősége az utolsó pillanatig, mint nélkülözhetetlen szakembert felmentette a munkaszolgálat alól. Létezett akkor egy olyan kategória, hogy kivételezett zsidó, és őt ide sorolták, s csak 1944 őszén szökött fel Budapestre, ahol a svéd követségen sikerült a deportálást elkerülnie. Feleségének és kb. két éves kisfiának nem volt ilyen szerencséje, a pápai gettóba vitték őket, onnét pedig a koncentrációs táborba... Nem akarok ítélkezni Szilágyiné felett, még most is borzalommal gondolok rá, mit élhetett át, milyen gondolatok járhattak a fejében, amikor nem fogadta el Szabó Laci édesanyjának az ajánlatát, hagyja nála kisfiát, őt úgysem fogják a nyilasok keresni. Hiába volt minden rábeszélésünk, hajthatatlan volt: „Ha meg kell halnunk, haljunk meg együtt.” Sajnos neki lett igaza. Szilágyi Béla könyvtárát, Washington Irving fordításait sikerült biztonságba helyeznem. A gyár felbolydult méhkashoz hasonlított, tulajdonképpen hármas vezetés volt: Széky István igazgató (mentsük aki és ami menthető); vitéz nemes Martsa Dániel ezredes, hadiüzemű parancsnok, teljhatalmú úr; és az egyre erősödő, az október 15-i hatalomátvétel után mindinkább hangosabb nyilaskeresztes vezetők. Ebben a környezetben nagyon óvatosnak kellett lennünk, mert nyilas kollégáink nem titkolt ellenszenvvel figyeltek bennünket. 1944 koraőszén találkoztunk a pápai származású, Budapesten élő Takács Ferenccel, aki beszámolt a Nemzeti Ellenállási Mozgalom tevékenységéről, és minket is buzdított a benne való részvételre. Javasolta, hogy Pápán is hozzunk létre ilyen szervezetet. Az egyre rosszabbodó hadihelyzet miatt tömérdek menekült jött Pá306
