Lapok Pápa Történetéből, 2001
2001 / 3-4. szám - Huszár János: Bevezető Dr. Tóth Endre ipartörténeti tanulmányához
vízhordás, favágás, fa behordás, seprés, s a kisgyerek ringatás az ő teendője volt. Sőt nyaranként a mester javára részes aratást is kellett végeznie. (Mellesleg ez nemcsak az inasoknál volt így - végezni kellett ezt éppúgy a diákoknak is.) Az asztalnál, ahol nemcsak a mester háznépe ült együtt, hanem a legények is, - az inassal - vagy a legfiatalabb inassal kellett elmondatni az asztaláldást. Tartozott az inas a templomba is eljárni, - ha a mester megengedte, vagy a mestere dolgot nem adott neki. A mester tartozott jól bánni az inassal, viszont az inas tartozott eltűrni a szidást vagy a verést is. Ha valamiért az utcán járt, kalaple- véve tartozott köszönni a céhbe tartozó mestereknek, mesternéknek s a legényeknek. Teljesíteni tartozott természetesen a legények parancsait is. - Amit a mestertől vagy mestemétől a legényekre hallott, azt nem volt szabad kifecsegnie, különösen nem a legények előtt. Ellenben amit a legények mondtak a mesterre, vagy mesternére, - azt viszont kötelezett volt elmondani ezeknek, - amint a levelek kifejtik: a jó béke megőrzése érdekében! Ha az inast - bárki csak egy krajcárt érő lopással is rajtacsípett - előbb inastársaival sorban megcsapatták, s azután elkergették. Az inasidő azonban mégis csak véget ért egyszer. S végül is megvolt az inaséletnek is a maga filozófiája, ami erőt adott neki a rendesen nem nagy gyönyörűséggel járó élet elviselésére, amely abban foglalható össze, no majd ha egyszer mester leszek, s nekem is lesz inasom, majd visszafizetem én ezt annak! Elég az hozzá, hogy az inasévek kitöltése után a mester tartozott őt a céhmestere, a jótállók s a céhbeli mesterek előtt felszabadítani. A felszabadítás a céhmester lakásán, a nyitott céhláda előtt ünnepélyesen történt. - Itt először is az inasnak kellett hálát adni Istennek azért, hogy kitanulhatott, azután köszönetét kellett mondani a mesternek azért, hogy taníttatta, s a jótállóknak az érte vállalt kezességért. Ezután következett a tanuló levél kiállítása és megpecsételése, - amelyért persze vagy fizetni kellett, vagy ha nem volt az inasnak miből - akkor ennek fejében négy hétig még ingyen kellett dolgoznia. A felszabaduló inas aztán kapott egy új ruhát, - most már legényeknek illendő ruhát a mestertől - s a következő áldomást szintén a mester fizette. Hogy az új legény be is léphessen a legények társaságába - előbb még félévig kellett szolgálnia. Csak ezután következhetett a legénnyé avatás, - amit úgy neveztek, hogy társpoharat kellett adnia a céhbeli összes legényeknek! Ez a legényavatás megint külön ünnepélyességgel történt. Keresztapa és keresztanya állott a felavatandó mellett, koszorús leány tartott feje felett virágkoszorút s két mesterlegény tartott az álla alá egy tálat. Ez utóbbi már nem is annyira ünnepélyesség miatt, hanem inkább óvatosságból történt. Következett t.i. a szertartás legfontosabb része: a társpohár-ivás. - Poharat kellett t.i. üríteni - s nem is valami mostani boros poharat, hanem jó régi fajta serleget - persze borral tele - a királyért, a földesúrért - a főcéhmesterért (ez az öreg céhek felett álló olyan iparügyi biztos féle volt - de esetleg maga a földesúr, vagy a városbíró volt.) - azután egy-egy poharat a saját céhmesterért, az atyamesterért, a bejáró mesterekért, a céh fennmaradásáért - ezek csak a tiszteletadás poharai voltak, ezután következett külön-külön mindegyik mesterlegényért, akikkel együtt dolgozott. Miután ezt a legkevesebb 15-20 pohár bort megitta, került sor- s most már nyugodtan beszélhetett, t.i. ritka legény volt az, aki ezután is tudta még mi történik vele, - t.i. következett három becsületes pofon részben az inaskodása alatt elkövetett rosszaságokért, részben arra való emlékeztetésül, hogy a céhért, a társakért fájdalmakat is el kell szenvednie. A keresztszülőknek (céhbeli mester volt az feleségestül) ettől kezdve minden újévkor ajándékot kellett vinnie - persze valami maga által készített szép munkát, - sőt, ha a keresztszülőknek lánya is volt (-mintha bizony nem is úgy lett volna kiválasztva!) - annak is. Ennek ellenében természetesen tartozott a keresztszülő megvendégelni a legényt v. legényeket (elvégre több leánya is lehetett!) - mégpedig nem ám csak úgy gondolom formán, hanem céhszabályban leírt előírás szerint csekély négy tál étellel! 298
