Lapok Pápa Történetéből, 2001
2001 / 3-4. szám - Huszár János: Bevezető Dr. Tóth Endre ipartörténeti tanulmányához
A legények társasága aztán tartozott az atyamesternek is újévi ajándékot adni - s természetesen viszont-megrendelés következett ez után is. A felavatott társpoháros legény részt vett a legények gyűlésén, - az atyamester, a dékán s a bejáró mesterek választásában, - s tartozott a legény-gyűléseken a legények ládájába a megszabott összeget minden alkalommal befizetni. A legényektől megkövetelte a céh a tisztességes, erkölcsös életet. Este 9-kor, nyáron 10-kor otthon kellett lennie, ha kimaradt, vagy nem aludt otthon, súlyos pénzbírságot kellett fizetnie. Ha netalántán lopáson érték, akkor nem volt különbség az inas vagy legény között - éppen úgy megcsapták s elbocsátották, mintha inas lett volna. A legény élete sem mindig a társpohár ivás és a lakomázás volt. Kemény munkát kívántak tőle. Reggel 3 vagy 4 órakor már kezdődött a munka, amely este 8-ig tartott. Télen gyertyavilágnál is dolgozni kellett a kiszabott időpontig. Csak a 18. században jött annyi könnyítés, hogy reggel csak 5-kor kell kezdeni a munkát, de este akkor is 8-ig tart, éspedig egyfolytában, - csak az evés szünetek alatt van megállás. Munkanapokon mesterlegényeket az utcán egyáltalában nem lehetett látni. Csak vasárnap és ünnepnapokon volt munkaszünet. - S a legények fizetése sem volt valami sok: hetenként 20-40 pénz, vagy évi bér 30-40 frt. De ha a pénznek a vásárló értéke igen magas volt is, akkor sem volt soknak mondható ez. Bár ha meggondoljuk, hogy e mellett lakásról s ellátásáról a mester gondoskodott, - akkor mégis csak meg lehetett belőle élni! Ha aztán a legény már szeretett volna mestersorba jutni, akkor 2-3 évig vándorútra kellett mennie, - hazai és külföldi kiváló mesterek műhelyeiben kellett dolgoznia, hogy így művelje magát szakmájában, - hogy világot lásson, embereket, szokásokat, ismerjen! - Egy-egy napjainkig fennmaradt vándorkönyv sok mondanivalót adna a mi számunkra is! De hát nagyon hosszúra nyúlnék az idő, ha mindenre ki tudnánk térni. A vándorévek kitöltése után kérhette aztán a legény mesterré avatását, a céhbe való felvételét. Mégpedig nem mindig ott, ahol kitanult, s legénykedett, - hanem bárhol az országban, - ahol le akart telepedni. - E célból jelentkeznie kellett a céhmesternél, akinek tartozott bemutatni írásait, - azután a városi hatóságnál kellett polgárjogot, s a földesúmál letelepedési engedélyt kérnie. - Majd el kellett készítenie a mestermunkát, adnia kellett a remek kikerülése után kis mesterebédet, majd egy év múlva nagy mesterebédet. Ezután befizette a céh taksát - elég szép summát, legkevesebb 6 frt-ot, de esetleg 30 frt-ot is! - Azután jött az elkötelezés, hogy egy éven belül meg fog házasodni. - Majd következett a - rendes céhbeli mester élete! A mester-avatáson azonban mégsem ugorhatunk át ilyen könnyen. Ha röviden is meg kell állanunk annak két legfontosabb mozzanatánál: a mesterremeknél s a mesterebédnél. A remek elkészítésére a céhszabályok olyan pontos kimerítő körülírásokat adnak, amelyekkel ipartörténeti, de általános kultúrtörténeti szempontból is érdemes foglalkozni. Említsünk csak fel néhányat: a lakatosok remekbe tartoztak készíteni a következő darabokat: egy nemes úrnak való kengyelvasat, egy rézből való forrasztás nélküli buzogányt, koczkásan kireszelve, s egy díszes, láncos félzablát. Az órásoknak egy almáriumra állítható órát számmal és csak betűkkel, melynek repetálni kellett, ütni nemcsak az órákat, de a perceket is, s mutatnia kellett a naptárat is, a hónapokat, a napokat, a holdváltozásokat, rajta kellett lennie az ég térképének, a bolygóknak szabályszerűen kellett keringeni a nap körül. E mellett készíteni kellett egy fali órát s egy ébresztő órát is. - Hogy a borbélyoknak, akik a múlt századok folyamán sebészek is voltak, mi mindent kellett készíteni, csinálni, orvosolni, gyógyítani, fogat húzni, csontot forrasztani stb. részletesen elmondani nem is akarom. Amikor aztán a mesterjelölt bemutatta a remeket, vagy végezte a remekhez tartozó munkát, - azalatt már megkezdődött a céhmester háznál - ajelölt terhére az evés-ivás! - Ez még csak a fölöstököm volt, holmi kis étvágycsináló, mindössze négy tál étel és két 299
