Lapok Pápa Történetéből, 2001
2001 / 3-4. szám - Huszár János: Bevezető Dr. Tóth Endre ipartörténeti tanulmányához
szerző dékánokat hívták sokfelé bejáró mestereknek is. A dékán vagy a dékánok intézték az inasok ügyes-bajos dolgait. De a dékánoknak büntető joga volt a legények felett is. Mülátó mesterek voltak, akik a céhmesterrel együtt - vagy önállóan is végezték a műhelyek és a munkák felülvizsgálását, úgy a rendes ellenőrző körutakon, mint a vásárok előtt. Nagyon fontos tisztség volt ez, mert hisz a jó munkától függött a céh jó hírneve s a vásárló közönség bizalma. S különös súlyt helyeztek arra, nehogy valamely mesternek a műhelyéből kikerült silány munka compro- mittálja a céhet, s így meg ne csalják a vásárló közönséget. - Vásárok alkalmával nemcsak az árut ellenőrizték, hanem felügyeltek a vásárban az árulás rendjére, idejére s a vásárjog gyakorlására, - különösen is a vidéki mestereket illetően. - Az először áruló új mestertől ők szedték be az un. keresztelő pénzt is. - A himpellérek, tehát a céhen kívül álló mesterek vásárba felvihették áruikat (földön árulók, házalók), de portékájukat elébb megvizsgálták a műlátó mesterek. A szolgáló, v. másként ifjú mester a működésére legfiatalabb új mester tartozott a céhmester hívására nála megjelenni, - de valami lopás hírére vagy tűzeset alkalmával hívás nélkül is, s ilyenkor teljesíteni kellett a megbízást, vagy utasítása szerint kellett intézkedni a lopás ügyében, vagy a tűzi veszedelem megfékezetében. - A szolgáló mester kötelessége volt az ünnepeken gyertyákról való gondoskodás, azok meggyújtása, kioltása. Nekik kellett céggyűléseken vagy lakomáknál szolgálatot teljesíteni. A lakomáknál kiszolgálni, az elázott öreg mestereket hazaszállítani, lefektetni - s természetesen magának józanul maradni kötelessége volt. Neki kellett a beteg mestereket ápolni, mellettük virrasztani. Temetéseknél, ha mester, vagy annak családtagja halt meg, a többi fiatal mesterrel együtt a koporsót vinni. Különben a céhláda egyik kulcsa is a szolgáló mesternél állott. Ritkán - főleg nagyobb céheknél alkalmaztak jegyzőket, nótáriusokat vagy deákokat a jegyzőkönyvek vezetésére, bizonyítványok, tanuló levelek, erkölcsi bizonyítványok elkészítésére és a levelezés végzésére. Rendesen nem céhbeli volt ez. Ezeken túl voltak aztán a céhben a mesterek, legények és az inasok. - Ezekről is intézkednek a céhszabályok, s munkájuknak, életüknek elég jó keresztmetszetét tárják elénk. Kezdjük talán ott, amikor egy gyermekifjú mesterségre szánja magát: inas lesz. - Az inasokat rendesen 10-12 éves korban fogadták fel 3-4 évre, de némely munkaágánál, mint az ötvösöknél, könyvkötőknél 5-6 évre, vagy ennél jóval hosszabb időre is. - Először 2-3 heti próbaidőre beadták az inast a mesterhez. Ha aztán tovább is kedvet mutatott a mesterséghez, akkor ünnepélyesen szegődtették be a céhmester előtt. A mesteren kívül két jótállót is kellett magával vinnie, akik kezességet vállaltak érte - elég súlyos összeg erejéig, hogy nem fog megszökni a mestertől s a mesterség elől. - Egyébként a két jótálló igazolta azt is, hogy az inas tisztességes szülőktől származik, amire mindig nagy súlyt fektettek. A szegődtetés aztán - az egyébként minden céhbeli ünnepélyes aktusnál elmaradhatatlan áldomással végződött, ez az áldomás rendesen igen szerény volt: az inas a céhmestert a jótállókkal együtt tartozott megvendégelni egy pecsenyéből álló étellel s - fejenként egy pint borral! De volt olyan céh is, ahol az összes mestereket tartozott megvendégelni a szegődött inas: két tál étellel s két pint borral - ez esetben azonban a vendégelés rezsiének egy részét az a mester viselte, akihez az inas beszegődött. De ezzel a vendégeléssel aztán az inas ünnepe jó időre véget is ért. Fizetést nem kapott, csak ellátást s ruhát. S ez utóbbit nem nagyon fényűzően. T. i. a 3 évre szegődött inas egész idejére kapott egy dolmányt, két nadrágot, egy pár fehér alsó ruhát s évenként lábbelire 1-1 forintot. (Megjegyzendő, hogy nem a lábbeli volt akkor olyan olcsó, hanem a forint volt igen drága!) Aki viszont 4 évig szolgált, az a két nadrág mellé két dolmányt is kapott. Ellenben erre nagy fizetés, - de aztán inkább a - sok anekdotában megénekelt - ellátás fejében nemcsak a műhelyben kellett dolgoznia, hanem segédkeznie kellett a házi munkában is a mesterének s a ház népének: a 297
